Nemrég olvastam egy emberről, aki nyitott szívműtéten esett át. Így mesél róla: „A műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött a szobámba. Megfogta a kezemet, és ezt mondta: »A holnapi műtét során megszakad a kapcsolat a szíve és a szervezete között, az idő alatt gépek fogják életben tartani. A beavatkozás után az őrzőben fog felébredni, de még hat órán át nem fog tudni mozdulni. Nem fog tudni beszélni, sem a szemét kinyitni, de teljesen tudatánál lesz. Hallani fog mindent, és tudni fog mindenről, ami a környezetében történik. Ez rémisztő lehet. Ezért azokban az órákban ott leszek ön mellett, és fogom majd a kezét, mint ahogy most. Ott leszek végig, amíg felépül. Ha aggódna vagy félne, csak figyeljen arra, hogy érzi a kezem érintését a kezén, és gondoljon arra, hogy nincs egyedül, mert én nem hagyom magára.« Pontosan úgy történt, ahogy a nővér előre megmondta. Felébredtem, és bár tudtam, hogy nem vagyok képes semmilyen cselekvésre, nagyon sokat jelentett az, hogy éreztem a keze érintését.”

Milyen nagyszerű kép! Jézus kedvenc szava a Szentlélekre a Paraklétosz volt, ami azt jelenti: „aki melletted van, hogy segítsen.”

Vésd be ezeket a szavakat az elmédbe, amíg annyira részeddé nem válnak, hogy bármin is mégy keresztül, teljes bizonyossággal tudni fogod: Isten szeretete vesz körül, megtart és megerősít. Hiszen a gyermeke vagy, és ő ezt ígérte neked!

(Részlet a Szomorúságod örömre fordul c. kiadványból)