Elménk megújításának jelentős részét az teszi ki, hogy kialakítsunk egy isteni, pozitív képzeletet, és ebben gyakran elbotlanak az emberek. Bár egyszerű, de nem könnyű ez a feladat. A gondolkodás és a látásmód megváltoztatása egy folyamat, amihez idő és következetesség kell. Én már évtizedek óta dolgozom raja, és még mindig nem tökéletes, de hála Istennek, már elhagytam a startvonalat.

Kinek látod magad?

Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy nem akarok olyan életet élni, mint a tíz kém, akik Józsuéval és Kálebbel együtt indultak, hogy kikémleljék az ígéret földjét. Mózes negyedik könyvében, mielőtt az izraeliták beléptek Kánaán földjére, Mózes követeket küldött minden törzsből, hogy mérjék fel a terepet. Kifejezetten arra kérte őket, hogy vizsgálják meg a földet és annak termékeny voltát, azt, hogy milyen emberek élnek ott, mekkorák és milyen erősek a városaik (4Móz 13,17–20). Amikor a kémek visszatértek, bizonyítékot vittek Isten gondoskodásáról: olyan hatalmas szőlőfürtöket, hogy két embernek kellett őket cipelni. Ugyanakkor a következő beszámolót adták:

„Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott!” (4Móz 13:27–28)

Kánaán földje gazdag volt; sokkal gazdagabb, mint ahogy azt az izraeliták képzelték. Ők mégis megengedték, hogy a körülmények eltérítsék őket az útjukról, ahelyett hogy Istennek hittek volna. Noha Káleb próbálta bátorítani őket, az emberek nem láttak tovább az óriásoknál.

„…de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk.” (4Móz 13:31–33)

Az a tény, miszerint óriások éltek Kánaán földjén, még nem érvénytelenítette, hogy az izraeliták képesek legyőzni őket. A képzeletük akadályozta meg őket abban, hogy örököljék Isten ígéretét. Megengedték, hogy tíz ember beszéde – „parányi sáskáknak éreztük magunkat” – megváltoztassa azt, ahogy magukat látták, és korlátozza azt, hogy mennyit tudnak Isten akaratából megvalósítani.

Negyven évvel később, amikor Józsué két kémet küldött ki Jerikóba, azok megtudták, hogy a kánaániták szíve megolvadt, és erejük eltávozott már aznap, amikor meghallották, hogyan keltek át az izraeliták csodálatos módon a Vörös-tengeren (Józs 2,9–11). Ha az izraeliták megtámadtak volna őket, gyerekjáték lett volna elbánniuk velük. Ellenségük ereje eltávozott. Az izráeliták azonban a képzeletükben vereséget szenvedtek. Sáskáknak látták magukat. (4Móz 13,33) Ez volt a baj.

Képzelet: a szellemi méhed

A héber jécer szót számtalanszor fordították képzeletnek vagy képzeleteknek az Ószövetségben. A jécer azt jelenti: forma, foganás (Strong konkordancia). A képzeleted az, ahol fogansz. Ez a szellemi méhed. Ahogy egy asszony természetes értelemben nem szülhet foganás nélkül, te sem tudsz szellemi foganás nélkül szellemileg szülni. Más szóval, mielőtt életet adsz egy csodának vagy Isten valamelyik ígéretének, meg kell fogannia a képzeletedben az Igének.

Egy közismert ige, az Ézsaiás 26,3 azt mondja: „Akinek az elméje rád fókuszál, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (KJV)

Az elmének fordított héber szó a jécer. A képzelet – ami része az elmének – a szellemi méh, ahol foganunk. Ha nem tudod magad elképzelni abban, amire Isten elhívott, ha nem tudod elképzelni, hogy megtapasztalod az Ő ígéreteit, akkor a természetes szemeddel sohasem fogod látni ezeknek a megvalósulását az életedben. Először belül kell látnod, mielőtt kívül is meglátod őket.

A mai életstílus nem segíti elő azt, amiről beszélek. Egyszerűen túl elfoglaltak vagyunk. Tévesen úgy gondoljuk, hogy az elfoglaltság egyenlő a termelékenységgel. Nem jó azonban, ha egyetlen szabad percünk sincs. Az Ige szerint időt kell szánnunk arra, hogy elcsendesedünk (Zsolt 46,10). Soha nem bántam meg, hogy félretettem dolgokat, és időt szakítottam arra, hogy használjam a képzeletemet, és keressem az Urat. Ebből az elcsendesedésből mindig felfrissülve jövök ki egy nagyobb és tisztább látással.

Győzd le a bűnt már a foganáskor!

Azt hallottam, hogy Abraham Lincoln elnöksége idején, amikor aláírta az Emancipációs Kiáltványt a rabszolgák felszabadításáról, sok rabszolgatartó elrejtette a hírt háza népe elől. Dokumentált esetek vannak arról, hogy felszabadított rabszolgák továbbra is szolgaságban maradtak, mert nem voltak tisztában azzal, hogy szabadságot nyertek. A Sátán évszázadok óta ugyanezt teszi az egyházzal. Ha nem tudjuk, kik vagyunk vagy mink van Krisztusban, nem tudjuk áthozni a szellemi valóságot a természetes világba (Hós 4,6).

Kulcsfontosságú a képzeleted, és az, ahogy gondolkodsz vagy reagálsz a körülményekre. Isten az Ő kegyelme által mindent megadott nekünk, ami az élethez és a kegyességhez szükséges (2Pt 1,3). Már minden szellemi áldással megáldott minket Krisztusban (Ef 1,3). Neked viszont fognod kell az Ige magját, el kell vetned a képzeletedben, és hagynod kell kisarjadni, hogy megfoganjon a győzelem. Épp olyan egyszerű ez, mint ahogy leírtam.

Az elme megújítása mégis a legnehezebb dolog az életedben. Istentelen, világi, emberközpontú gondolkodás vesz körül minket. Naponta több ezer kisbabát ölnek meg a kényelem oltárán. Mindennap emberek halnak meg, éheznek és szenvednek mások önzése miatt. Társadalmunk ünnepli és felmenti a bűnt a „szeretet” és a „tolerancia” nevében. A társadalom ellenséges a kereszténységgel és a bibliai értékekkel szemben. Ha pedig nem bújod a Bibliát és nem engeded, hogy az Ige megváltoztassa a képzeletedet, ez a világ beszippant és elnyel téged.

A legtöbb keresztény nem éli meg másként az életét, mint meg nem tért embertársai. Engedik, hogy amit olvasnak és néznek, az bűnt foganjon a képzeletükben. Nem Isten Igéjét képzelik el, hanem a filmekben látott szereplők életét élik. Lebetegszenek ők is, ha a szomszédjuk beteg, és amitől a szomszédjuk fél, attól félnek ők is. Éppen olyan gyakran hazudnak, pletykálkodnak és haragsznak meg, mint a szomszédjaik. A legtöbb keresztény sokkal inkább a világgal azonosul, mint Isten dolgaival.

Testvérem, ha halállal veszed magad körül, az halált fog teremni az életedben. „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.” (1Kor 15,33) Kikezdi az Isten Igéje iránti érzékenységedet. Hagyj fel azzal, hogy istentelenségeken gondolkozol! Többé már ne a kudarcot képzeld el! Te más vagy, mint a szomszédjaid. Isten arra teremtett, hogy győzelemben járj (1Jn 5,4). Képessé tett arra, hogy osztozz Krisztus örökségében (Kol 1,12). Az életednek másnak kell lennie. Vedd magad körül olyan emberekkel, akik hiszik és szólják Isten Igéjét! Képzeld el, hogy az Ige működik az életedben! A hit légkörét tápláld! Akkor, ha az orvos azt mondja, hogy meg fogsz halni, egy egészen más képet fogsz látni. Megelevenedik benned az Ige, és te így szólsz: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsolt 118,17).

 

Részlet Andrew Wommack – A képzelet ereje c. könyvéből. Kiadó: Andrew Wommack Ministrires Magyarország – Charis Alapítvány.