„Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel…” (Ef 5,18)

A Szentlélek teljességét nem „elérni” kell, hanem inkább „elkérni” – majd hittel elfogadni Istentől, miután felismertük és elismertük ürességünket. Kegyelemből kaptunk üdvösséget, cselekedetek nélkül, és az Úr a Lélekkel is hasonló feltételekkel akar betölteni minket.

Hadd osszak meg ezzel kapcsolatban egy személyes élményt. Volt egy időszak az életemben, amikor úgy éreztem, teljes kudarcot vallottam hívőként. Kezembe akadt az egyik noteszem, és ahogy kinyitottam, szíven ütött egy korábbi feljegyzésem; „Teljetek meg Lélekkel!” – olvastam, mintha maga Isten szólt volna hozzám.

– De, Uram – mondtam erre –, kész csőd az életem!

– Tudom – válaszolta –, de telj meg Lélekkel!

– Ilyen hamar a vereség után? – kérdeztem. – Előbb még meg kellene változnom.

– Semmit sem kell előbb tenned – mondta. – Telj meg Lélekkel – most!

– Hogyan telhetnék meg Lélekkel, ha ennyire nyomasztanak a bűneim?

– Jézus vére minden bűntől megtisztít – felelte türelmesen. – Telj meg Szentlélekkel – most!

Telj meg Lélekkel – volt a válasza minden kérdésemre. Ezt az üzenetet vártam a legkevésbé Istentől azon a napon. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy ilyen mélységből egyszerre oly magasra kerülhetek. Amikor azonban átéltem, hogy a Jézus vérében rejlő erő tökéletesen megtisztít, nem tudtam mást tenni, mint meghajtani a fejemet, és elfogadni Isten kezéből a megtisztulást és a Szentlélek teljességét. Gazdag áldásban volt részem azon a napon, és a kegyelem rajtam keresztül másokra is kiáradt.

Fontos megértenünk azt az egyszerű igazságot, hogy a Szentlélek nem csupán a „szuperszenteket” kész betölteni, akik odaadásuk és hűségük folytán talán méltónak bizonyulhatnak rá, hanem a bűnösöket és az elbukottakat is, amennyiben készek a bűnbánatra, és felismerik, hogy Jézus vérében számukra is elérhető a megtisztulás.

Hit által nyerhető el a Lélek teljessége, és „azért adatott az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen” (Róm 4,16), azaz hogy ne csupán a mindig győztes szentek, hanem a magamfajta gyarló és esendő hívők is megtelhessenek Lélekkel – mégpedig most. „A Lélek teljessége nem jutalom a hűségünkért, hanem Isten ajándéka kudarcainkban” – mondta egyszer valaki. A tanítványok sem dicsőséges szolgálatuk csúcspontján avagy annak jutalmaképpen nyerték el a Szentlelket, hanem még akkor, amikor félve és zárt ajtók mögött mertek csak összegyűlni.

Éppen ezért nem önmagunk megjobbításán kell elsősorban fáradoznunk, mert akik ezt teszik, azok „nem hit, hanem cselekedetek útján” akarnak szert tenni a Lélekkel való teljességre (Róm 9,32). Várakoznunk sem kell rá, mint ahogy némelyek gondolják – vagy legfeljebb csak addig, ameddig készen nem állunk arra, hogy a bűnt bűnnek nevezzük, és a Kereszthez vigyük. A Szentlelket már megkaptuk. Igaz ugyan, hogy a tanítványoknak ezt parancsolta Jézus: „Maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Lk 24,49), de csak azért, mert nem küldte még el a Szentlelket önmaga helyett. Most azonban már köztünk van, így Isten minden gyermekének rendelkezésére áll – nem valamikor a jövőben, hanem már most. (…)

Nem hangsúlyozhatjuk eléggé annak jelentőségét, hogy Isten Igéje szerint folyamatosan telve kell lennünk Szentlélekkel, és arra kérem az Olvasót, hogy szenteljen különös figyelmet ennek a ténynek. Ha ugyanis nem maradunk folyamatosan telve a Lélekkel, a kezdeti felemelő élmény, szép emlék marad csupán, a jelenben azonban üresnek, vesztesnek és kiszáradtnak fogjuk érezni magunkat. Igen szomorú és lehangoló, ha valakinek csak múltbeli élményei vannak a Lélekkel való betöltekezésről. Ha az illető némán hallgat a jelenről, az gyakran arra utal, hogy semmi említésre méltó nem történik vele. Ha a jelenben nem tapasztaljuk a Lélek teljességét, jobban tesszük, ha nem dicsekszünk régmúlt tapasztalatainkkal sem. (…)  Az áldás ma is a mienk lehet, de ehhez ma is a világosságban kell járnunk. (…) A vér, amely tegnap megtisztított bennünket, ma is megtisztít – feltéve, hogy ma is hajlandók vagyunk a bűnbánatra. Jézus pedig ma is éppúgy kész csordultig tölteni a poharunkat, ahogyan tegnap tette.

Amennyire szükséges folyamatosan betöltekeznünk a Lélekkel, éppoly fontos folyamatosan megtisztulnunk a bűneinktől Krisztus vére által. (…)

Egy Kelet-Afrikában szolgáló misszionáriusnő mesélte, hogy egy reggel így fogadta őt az egyik afrikai egyházi vezető:

– Dicsőíted az Urat ma reggel, testvérnő?

– Nos, ha tudni akarod az igazat – válaszolta –, ma reggel nem.

– És miért nem? – kérdezte az afrikai.
   A misszionáriusnő kissé habozott, majd őszintén bevallotta:

– Azért nem, mert ma reggel elvesztettem a türelmemet.

– És Jézus vére is elveszítette az erejét? – kérdezte a férfi, majd csendben továbbment.

A misszionáriusnőnek pontosan erre az üzenetre volt szüksége. Felismerte, hogy Jézus vére semmit sem veszített az erejéből, majd bűnbánatot tartott az Úr előtt, megtisztult, ismét megtelt Lélekkel, és újra dicsérte Őt azért, amit vele tett.

Részlet Roy Hession – A megújulás útján – Teljetek meg Lélekkel c. könyvéből. Harmat Kiadó.