Miközben Meredith leroskadt konyhámban egy székre, felkészültem, hogy végighallgassam életének egy újabb tragikus részletét. Találkozni akart velem, hogy a megelégedettségről beszélgessünk. Kétségem sincs afelől, hogy Meredithnél elégedetlenebb emberrel még nem találkoztam – és ez megjelenésén is tükröződik. (…)

Meredith testtartása és arckifejezése világosan kifejezte, hogy ő sajátosan átírta magának a Fil 4:8-at, és aszerint él. Az ő változata így hangzik: „Egyébként pedig, Meredith, ami nem igaz, ami nem tisztességes, ami nem igazságos, ami nem tiszta, ami nem szeretetreméltó, ami nem jó hírű, ha valami nem nemes és nem dicséretes, azt vedd figyelembe!” Meredith negatív gondolkodásmódja egész életére rányomta bélyegét.

Pedig nagyon sok asszony szívesen cserélt volna vele. Élete egyáltalán nem volt tragikus. Isten jó egészséggel áldotta meg, és karcsúságáért semmilyen erőfeszítést nem kellett tennie. Két nagyszerű gyermeke volt, férje szerette, sőt nemrégiben vásároltak új bútort kifejezetten az ő kedvéért.

Megkérdeztem őt, mitől ennyire boldogtalan, amikor Isten annyi jó dolgot adott neki. Habozás nélkül sorolta panaszait: Isten nem adott neki házat, pedig ő saját otthont akar, úgy érzi, megérdemelné. És a férjének – aki ugyan szereti őt – milyen sok hibája van. Gyermekei valóban nagyszerűek, viszont negatívan látják a dolgokat, és állandóan elégedetlenek (vajon miért?).

Meredith olyan volt, mint a szemellenzős ló, amelyik csak a sáros utat látja maga előtt. Soha nem emelte föl tekintetét Istenre, és nem vette számba áldásait. Nem látott mást, csak a problémáit, állandó elégedetlenség jellemezte életét.

A megelégedettség alapja az örökkévaló szemlélet

Míg Meredith azt képzelte, hogy könnyű élete nehéz, Ella Spees élete valódi nehézségek hosszú sorozatából állt. Ellának ellenben volt egy „szent” tulajdonsága: a megelégedettség. Világos jövőképe volt, és örökkévaló perspektívából szemlélte a világot. (…)

Férjével és gyermekeivel 52 évig dolgozott misszionáriusként Afrikában a pigmeusok között. Hátrahagyta szülőhazáját, rokonait, a számára ismerős kultúrát. Primitív életkörülményeiket csak az tudja maga elé képzelni, aki tapasztalt már valamit a perzselő afrikai hőségből és az őserdő magas páratartalmából. Ella csak álmodhatott az elektromos eszközök, a légkondicionáló és a többi modern berendezés nyújtotta kényelemről. Voltak napok, amikor olyan elviselhetetlen volt a hőség, hogy árnyékba kellett vinnie a hőmérőt, mert különben tönkrement volna. (…)

Lánya, Mimi is csodálta édesanyját, hogyan tudott megelégedetten élni, mikor körülményei jogosan adtak volna okot panaszra. Nemrégiben Mimi felfedezte édesanyja naplójában a megelégedettséghez vezető utat:

• Soha ne engedd meg magadnak, hogy bármi miatt is panaszkodj – még az időjárás miatt sem!
• Soha ne képzeld magad más körülmények közé vagy más helyre!
• Soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval!
• Soha ne játssz el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a dolgok másként alakulnak!
• Soha ne aggodalmaskodj a holnap miatt – ne feledd, a holnap Istené, nem a miénk!

Szavai lenyűgözőek, elszégyellem magam miattuk. Hogyan állta meg Ella, hogy ne panaszkodjon az időjárásra, amikor csurgott róla a verejték, amikor a fülledt, párás levegő miatt nem tudott aludni? Miért látta annyira más színben a világot, mint Meredith? A titok az utolsó pontban rejlik. Tekintetét az örökkévalóra szegezte. Jövőjét átadta Istennek, és mivel tudta, hogy Isten erős karjában van, szabad szívvel élte meg a jelent. Egyszerre egy napra nézett (…), mindent az örökkévalóság fényében vizsgált, és ez belső megelégedettséghez vezetett.

Ella lelke megelégedett volt, mert békessége nem a körülményeitől függött. Legtöbben körülményeinkre, érzéseinkre vagy más emberekre alapozzuk megelégedettségünket, pedig az igazi megelégedettség független a körülményektől. A megelégedettség a szív állapotát tükrözi, nem pedig a dolgokét. (…)

Hány olyan nőt ismersz, aki a „megelégedettség koronáját” viseli? Valószínűleg egy kezeden meg tudod számolni őket. Viszont ha azt kérdezném, hogy hány aggodalmaskodó vagy elégedetlen nőt ismersz, akkor kezeden és lábadon együttvéve sem lenne elég ujjad, hogy megszámold őket. A megelégedettség ritka, de nem elérhetetlen.

A megelégedettség titka

Pál apostol a Filippi levélben felfedi a titkot:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is. Egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4:11–13)

Pál életét ismerve döbbenhetünk rá az idézett versek mélységére. Élete nehéz körülményektől volt terhes. Egy sötét börtön sivár zárkájából írt a legelemibb higiénia és fűtés nélkül. (…) élete rendkívül nehéz volt. Annyira megverték, hogy majdnem belehalt, folyamatosan félreértették, barátai elhagyták – életét nehéz körülmények, váratlan események irányították. Mégis ezt mondja: „megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek”. Döbbenetes! Azt állítja, hogy az elégedettség megtanulható. Ez tehát azt jelenti, hogy te is és én is meg tudjuk tanulni, hogyan legyünk elégedettek.

Pál a hogyan titkával folytatja (…): „Képes vagyok bármivel szembenézni az által, aki engem képessé tesz (hogy ezt megtegyem).” (…) A Fil 4:13 fordításai közül Kenneth Wuest ógörög professzoré áll a szívemhez legközelebb.

Erős vagyok minden dologra abban,

aki folyamatosan erőt önt belém. (…)

Minden reggel, amikor forró vízbe lógatom a teafüvet, e folyamatnak vagyok tanúja. Hogyan tesz Isten képessé bennünket a megelégedettségre? Igéje által megelégedettséggel áraszt el minket. Amint szava behatol értelmünkbe, átformál. Ahogyan a tea erősebb lesz, ha időt hagyunk a teafű kiázására, úgy mi is elégedettebbek leszünk, ha több időt töltünk Isten igéjével, hagyva, hogy beáradjon életünkbe, és Krisztushoz hasonlóvá formáljon.

Átadom életem irányítását, hogy megelégedett legyek?

(…) Én egyetemista koromban tértem meg, és igen lelkesen kezdtem el gyermekeim keresztyén alapelvek szerinti nevelését. De tévesnek bizonyult az az elképzelésem, hogy ha a „helyes” dolgokat (Isten, Biblia) a gyermekeimbe pumpálom, akkor ők automatikusan szeretni fogják Istent, és engedelmesek lesznek neki. Amikor tervem meghiúsulni látszott, aggódni kezdtem, és depressziós lettem. (…)

Visszatekintve rájöttem, hogy én akartam Istenben bízni, de néha az Úr nagyon lassú volt. Amikor a dolgok csigalassúsággal haladtak előre, tudat alatt úgy döntöttem, hogy szüksége van a segítségemre. Ez istenkáromlásnak hangzik, hiszen Istennek nincs szüksége a segítségünkre. Mégis, amikor közbeléptem, hogy átgyúrjam (A helyes szó a manipuláció, de az átgyúrás jobban hangzik!) a körülményeket vagy megszervezzem az embereket, akcióim a következőt sugallták: „Istenem, nem teszed azt, amit szerintem tenned kellene, ezért kisegítelek.” Amikor így kisegítjük Istent, akkor lesz aggodalmaskodó a szívünk. Amikor átvesszük az irányítást, már nem arra figyelünk, aki mindent irányít, hanem a körülményeink kerülnek a középpontba. (…)

A megelégedettség Isten mindenható irányításának elfogadása az élet minden területén. (…) Nem bíztam igazán Istenben, ezért próbálkoztam olyan görcsösen. Lehet, hogy hozzám hasonlítasz, az is lehet, hogy az ellenkező végletbe estél. (…) Legtöbbünkre vagy a görcsös próbálkozás jellemző, vagy az, hogy nem is próbálkozunk. Mindkét esetben kihagyjuk Istent. Nem fogadjuk el az ő erejét, melyet belénk akar árasztani, hogy elvezessen a megelégedettséghez. (…)

Nem Ella az egyedüli nő, aki képes volt megtanulni a megelégedettséget. Még Meredith is meg tudja tanulni, aki ezt most elkeseredettségében lehetetlennek tartja. Én is meg tudom tanulni és te is.

És amikor valóban megtanulod a megelégedettség titkát, más szemszögből fogod látni Istent. Meg leszel győződve arról, hogy ő az áldott irányítója mindennek, a királyok Királya és az urak Ura!

Részlet Linda Dillow – Akinél a szív lecsendesül c. könyvéből. Kiadó: Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány.