Csodálatos tudni, hogy a remény itt van, és mindig elérhető a számunkra. Annak érdekében, hogy ezt valóságként élhessük meg, le kell győznünk a remény egyik ellenségét: az aggodalmat.

Az aggodalom a remény keserű ellenfele. Lehetetlen, egyszerre reménytelinek lenni és aggódni. A kettő ellentétes, tehát döntened kell közöttük. A remény lehetőségeket lát; az aggodalom pedig balsejtelmeket. Az aggodalom és a félelem kéz a kézben járnak, és elhitetik velünk, hogy ha ki tudnánk sakkozni a megoldást a helyzetünkre, az talán véget vetne a nehézségeknek. Annak ellenére, hogy a Biblia nagyon sokszor figyelmeztet rá, hogy az aggodalom rossz tanácsadó, és ne aggódjunk, mégis ez az egyik leggyakoribb és legnagyobb kísértésünk. Időbe telik átváltanunk a saját magunkba vetett bizalomból arra, hogy mindenben Istenre támaszkodjunk.

A tudat, ami minden viharon átsegít

Nemrég olvastam egy történetet, amely tökéletesen illusztrálja az aggodalom legyőzésének, és a reményteli életnek a titkát…

Egy lelkipásztor repülőgépen utazott. A közeledő problémák első jeleként villogni kezdett a biztonsági övek becsatolását sürgető jelzés, majd egy nyugodt hang így szólt a hangosbemondóba: „Sajnos szüneteltetnünk kell a felszolgálást, mert hamarosan egy kis turbulencia várható. Kérem, szíveskedjenek helyet foglalni és becsatolni a biztonsági öveiket.”

Ahogy a pásztor körülnézett a repülőn, egyértelműen látszott, hogy az utasok többsége szorong. Később a légiutas-kísérő is elnézést kért, hogy nem tudják felszolgálni az ételt, mert még mindig turbulenciának néznek elébe. Ezt követően elérték a vihart. A nagy égzengés még a turbinák hangján is túltett, óriási villámok törték meg az éjszaka sötétjét, és a nagy repülőt úgy dobálta a szél, mint egy kis palackot az óceánban. Az egyik pillanatban egy magas légörvény felrepítette, majd hirtelen zuhanni kezdett.

A pásztor bevallotta, hogy osztozott a körülötte lévő utasok nyugtalanságában és félelmében. Azt mondta: „Ahogy körülnéztem, láttam, hogy szinte mindenki fél. Néhányan imádkoztak. A jövő bizonytalannak tűnt, és sokan kételkedtek, hogy túlélik a vihart. Aztán hirtelen megláttam egy kislányt. Maga alá gyűrt lábakkal olvasott, csend és nyugalom vette körül. Időnként becsukta a szemét, majd olvasott tovább, aztán kinyújtotta a lábát, de valahogy úgy tűnt, hogy a félelem és az aggodalom nem bírta hatalmába keríteni. Miközben a vihar rémisztő intenzitással dobálta a repülőgépet, és a felnőttek többsége halálosan rettegett, ez a csodálatos gyermek összeszedetten és nyugodtan ült a helyén.”

A lelkész alig hitt a szemének. Gondolom, nem meglepő tehát, hogy miután sikeresen földet értek, és az utasok igyekeztek elhagyni a repülőgépet, a pásztor odament a kislányhoz, hogy beszélhessen vele. Szóba hozta a borzasztó vihart és a hánykolódó repülőt, és megkérdezte a kislányt, hogy miért nem félt. A gyermek így válaszolt: „Az apukám a pilóta, és tudom, hogy ő hazavisz engem.”

Milyen nagyszerűen illusztrálja ez a kis történet, hogyan találhatunk békét akár egy vihar közepén is. A kicsi lány nem félt, mert bízott abban, hogy az apukája tudja, mit csinál. Mindenki más a viharra fókuszált, pánikolt, aggódott, hogy nem fogják túlélni. A kislányban azonban ez fel sem merült. Az ő szemében az apukája mindvégig a kezében tartotta a helyzetet, szóval nem volt oka aggodalomra.

Ha le akarod győzni az aggodalmat, arra biztatlak, sajátítsd el ugyanezt a hozzáállást. Ahelyett, hogy a nehézségek közepette mindig a legrosszabbra számítanál, csak dőlj hátra hitben, és pihenj. Lehetséges, hogy egy kis turbulencián mész épp keresztül, és a körülötted lévők félnek, de te tudsz valamit, amivel ők esetleg nincsenek tisztában... a Mennyei Atyád a pilóta. Ő soha nem hagy cserben, és semmi sem kerülheti el a figyelmét.

A remény erőt és stabilitást hoz az életedbe. Amikor bízol Isten gondoskodásában, és abban a tudatban élsz, hogy valami módon biztos segíteni fog, az élet viharai nem fognak olyan könnyen dobálózni veled; biztonságban le leszel horgonyozva, mert a bizalmad az Úrban van.

Az emberek általában, a keresztényeket is beleértve, a stabilitás hiányával küszködnek. A stabilitás hiányát az aggodalmaskodás és félelem okozza. Az aggodalom pedig mindannyiunkat egy érzelmi hullámvasútra küld, az elménkben pedig ilyenkor kiszámíthatatlan, vad gondolatok cikáznak.

Sok évet töltöttem az érzelmek hullámvasútján, folyamatosan imádkoztam, hogy Isten végre oldja meg a problémáimat, és békém lehessen. Mostanra már tudom, hogy az Isten akarata a számunkra, hogy ugyanolyan békések legyünk a vihar közepette, mint Jézus. Miért nem veszi egyszerűen el a problémáinkat? Hiszen ha akarná, megtehetné. A válasz erre az, hogy a világban vagyunk, ahol nyomorúságunk lesz (ld. János 16:33). Ahhoz, hogy ne legyenek többé nehézségeink, távoznunk kellene ebből a világból, de még itt vagyunk.

A remény nyugtató hatása

Mit jelent a nyugalom? Azt jelenti, hogy kordában tartjuk az érzelmeinket, és nem veszítjük el a fejünket. Amikor valaki kiborul, azt szoktuk mondani, hogy szedje össze magát. A Biblia azt tanítja, hogy a remény segít türelmesen és összeszedetten várni Istenre. Más szavakkal, amikor Istenre várunk, nyugodtak maradunk. Nem esünk pánikba, nem kezdünk el őrjöngeni félelmünkben, és még ha meg is kísértetünk ilyesmivel, legyőzzük a kísértést, tudva, hogy Isten szeret minket, és soha nem hagy el. Talán lesújtott az élet, de kiütni soha nem fog!

A remény békés nyugalmat és összeszedettséget eredményez. A remény azt mondja: „A szemeimmel még nem látom a megoldást a helyzetemre, de hit által tudom, hogy Isten rajta van az ügyemen.” Ne feledd, hogy az aggodalom totál időpocsékolás. Mentálisan és érzelmileg kikészít, és semmi hasznunk belőle. Az aggodalom rajtunk kívül semmin sem változtat. Amikor őrülten kutatunk a fejünkben olyan válaszok után, amelyeket csak Isten tudhat, összezavarodunk. Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Ő reménnyel teli életet szánt neked, hogy amikor látszólag minden a feje tetején áll körülötted, stabilan megállhass a hitedben, és tudd, hogy ebből is valami jó fog kisülni.

Melyik vagy te: dögkeselyű vagy kolibri?

A Reader’s Digest egyik cikkében ezt olvashatjuk: „A dögkeselyűk és a kolibrik egyaránt átrepülnek lakatlan puszták felett. A dögkeselyűk csak rothadó húst látnak, mivel azt keresik. Abból tartják fenn magukat. A kolibrik tudomást se vesznek a rothadó tetemekről, inkább csodálatos, színes virágokat keresnek.” A dögkeselyűk a múltból élnek, a múlt halott dolgaival töltik meg a hasukat. Ezzel szemben a kolibrik jelenben élő dolgokkal táplálkoznak. Új életet keresnek. Frissességgel és élettel töltekeznek be. Mindkét madár megtalálja azt, amit keres, ahogy mi is.

A különbség a dögkeselyű és a kolibri között nagyon emlékeztet az aggodalom és a remény közti különbségre. A dögkeselyűhöz hasonlóan az aggodalmat is élettelen dolgok táplálják: negatív hozzáállás, pesszimizmus, félelem és stressz. Nem jó, ha halott dolgokból próbáljuk fenntartani magunkat. A remény azonban teljesen más. Gyönyörű, mint a kolibri. Új életet keres, friss és tiszta dolgokkal táplálkozik.

Optimistának lenni annyit tesz, hogy aktívan a jó dolgok felé fordítod a figyelmed. Állandóan hiszel, és keresed a jó dolgokat, melyeket Isten tartogat számodra, ahelyett hogy a következő katasztrófára várnál.

Ha szoktál aggódni és szorongani, ez lehet az áttörés pillanata számodra. Hozz döntést most, hogy az életedet Istenben reménykedve, lelkesen és optimistán éled. Az aggodalom nincs a DNS-ünkbe írva, egy betolakodó ellenség, melyet az Úr segítségével legyőzhetünk.

Amikor nehéz helyzetbe kerülsz, nem kell pánikolnod vagy szétesned; tele lehetsz békességgel és lelki nyugalommal. Az Úr a te Kősziklád, és Ő lehorgonyoz téged, hogy az élet viharai ne dobálhassanak kedvük szerint. Szóval, hajrá és fel a fejjel! Légy te is kolibri és ne dögkeselyű. Keresd a rossz helyett a jót minden helyzetben. Ha viharba kerülsz, és a nagy turbulencia megijeszt, ne aggódj... a te Mennyei Atyád a pilóta!

Részlet Joyce Meyer – Fel a fejjel! c. könyvéból. Kiadja az MPE Szigetszentmiklósi Szabadkeresztény Gyülekezet. A könyvről további információk itt érhetők el.