„Békességben és egyenességgel járt velem” (Malakiás 2:6 Károli)

A Teremtés könyvének legelső fejezetétől kezdve egyértelmű, hogy az Istennel való kapcsolat az az alap, amelyre az életünkben mindent építenünk kell. Ha bármi másra próbálunk alapozni, akkor homokra építünk. Miért? Mert előbb-utóbb megszakad a kapcsolatunk gyermekeinkkel, testvéreinkkel, házastársunkkal, szüleinkkel és barátainkkal. Ha nem értjük meg, hogy úgy lettünk megteremtve, hogy egy hatalmas, Isten iránti vágy él bennünk, nem fogjuk megérteni, honnan ered a belső üresség és a magány. Emiatt próbáljuk (sikertelenül) három dologgal betölteni ezt az űrt:

1. Emberekkel. A megfelelő ember segíthet kielégíteni a szeretet és az érzelmi intimitás iránti igényedet, de Istenen kívül senki más nem töltheti be a lelki űrt benned.
2. Dolgokkal. Ha anyagi javaink vannak, azok nyújthatnak kényelmet és komfortérzetet. Ha van pénzünk, az lehetőséget biztosít olyan jó tettekre, amilyenekről a kevésbé szerencsések csak álmodoznak. Ám attól, hogy anyagi javakkal rendelkezel, még lehetsz magányos és boldogtalan.
3. Vallással. Istent nem érdekli a vallás; neki az számít, hogy kapcsolatban légy vele. A vallásnak csak akkor van jelentősége, ha erősíti ezt a kapcsolatot, ám sokszor nem ez a helyzet. A vallási előírások és szabályok gyakran elijesztenek az Istennel való bensőséges kapcsolattól. A Bibliában sok olyan vallásos emberrel találkozunk, akiknek az életéből hiányzott a közvetlen kapcsolat Istennel.

Néha annyira lefoglalnak bennünket vallási ideológiáink, tanításaink, tanaink és elveink, hogy nem értjük meg: az életben az Istennel való személyes, bensőséges, napi kapcsolat az igazán fontos, melyben beszélgetünk vele és hallgatjuk, amit mond nekünk.