„Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3:14)

Mindannyiunknak van múltja. Tele sérelmekkel, melyeket mások okoztak nekünk, tévedésekkel, amelyek bajba sodortak bennünket, és olyan emlékekkel, melyeket annyira szégyellünk, hogy nem merünk nyíltan beszélni sem róluk. Mit tegyünk? Csupán két dolgot tehetünk a múltunkkal: vagy arra összpontosítunk, vagy elfelejtjük, és továbblépünk. Ha bocsánatra van szükséged, kérd Istentől, fogadd el hit által, tanulj a hibáidból, és próbáld legközelebb jobban csinálni! Pál ezt írta: „Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14).

Figyeld meg az „egyet teszek” kifejezést, amit akár úgy is mondhatnánk: „erre az egyre törekszem”. Mielőtt Pál találkozott Krisztussal, börtönbe hurcolta és kivégeztette a keresztyéneket, egész gyülekezeteket irtott ki. Ráadásul fizetést is kapott érte! Ettől talán kicsit kevésbé zavaró a te múltad. A pálfordulástól kezdve azonban csak egyetlen törekvése volt: nekifeszülve futni az előtte álló cél felé.

Ha elbuksz valamilyen bűnben, a kudarcot csak tetézed, ha megszállottan azzal foglalkozol, és a bűntudat sarában fetrengsz. Miért? Mert Isten már bocsánatát adta neked! Tehát akár húsz évvel, akár húsz perccel ezelőtt vétkeztél, nem tehetsz mást, csak azt, hogy bocsánatot kérsz Istentől, és bocsánatát elfogadva, a bűnt a hátad mögé vetve továbblépsz.
El kell engedned a múlt hibáit, hogy megragadhasd a jelen áldásait! Ha ezt megtanulod, akkor tudsz az életnek úgy örülni, ahogy azt Isten eltervezte számodra.