Ha félünk dönteni, a habozásunk miatt elvesztegetjük lehetőségeinket. A tegnapiak után néhány további tanács, melyet érdemes átgondolni, ha még a félelem dominál az életünkben:

7) Vállald a felelősséget!

Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerettük volna, hajlamosak vagyunk a félelemre, és ilyenkor keresünk valakit, akit hibáztathatunk. Egy asszony mondta: „Gyűlöltem a tőzsdeügynökömet, amikor esett azoknak a részvényeknek az ára, melyeket az ő javaslatára vettem meg. Alázat kellett ahhoz, hogy beismerjem: én döntöttem úgy, hogy megveszem azokat a részvényeket, senki sem kényszerített rá. Sokat siránkoztam, amíg szerencsétlen döntésemet lehetőséggé nem alakítottam magamban. Mit tanultam belőle? Sokat! a) Nem támaszkodhatok mindig másra, nekem magamnak kell piackutatást végeznem. b) Biztonságérzetem az anyagiaktól függött, ezen változtatnom kellett. c) A jövőben nem fogok ilyen nagy ügyet csinálni abból, ha veszítek, hiszen a részvények ára ismét felmehet, mint ahogy az enyémeké is felment később. Ezt szem előtt tartva annyira nem is volt rossz döntés.” Ha meg tudod találni minden döntésben a lehetőséget, akkor könnyebb vállalni értük a felelősséget. Ráadásul kevésbé fogsz haragudni magadra és a világra!

8) A félelem nélküli életet csak gyakorlással lehet elsajátítani.

A bátor emberek megtanulták azt tenni, ami nem jön könnyen. Ismételten szembenéznek kényelmetlenséggel, figyelemeltereléssel, félelemmel – de ennek ellenére cselekednek. R. H. Macy, a Macy’s áruházlánc alapítója öt különböző foglalkozásban vallott kudarcot. Volt bálnavadász, kiskereskedő, aranybányász, tőzsdeügynök és ingatlanügynök is – mielőtt végül sikert ért el. Mi segítette továbbmenni az újabb és újabb kudarcok ellenére? Két dolog: céltudatosság és kitartás! Ez különbözteti meg azokat, akik elérnek valamit, azoktól, akik csupán álmodoznak róla!

9) Soha ne védd azt, amin változtatnod kell!

Soha ne merülj bele annyira a választott útba, hogy büszkeségből vagy félelemből akkor is továbbmenj rajta, ha már rájöttél, hogy rossz! Egyszer Stewart Emery író egy kis repülőgép pilótafülkéjében utazott Hawaiira, közben észrevett egy konzolt a műszerfalon, amely a tehetetlenségi irányítórendszerhez tartozott. Ez a vezérlés azt a célt szolgálta, hogy a gépet a kifutópálya 1 kilométeres körzetében tartsa a várható érkezési időt megelőző öt percben. Ha a gép netán eltért a kijelölt iránytól, a rendszer visszaállította a helyes pályára, és így időben érkezhetett, akkor is, ha az eltelt idő 90%-ban nem a megfelelő irányban haladt! Emery azt mondja: „Az út innen oda, ahová eljutni akarunk, egy tévedéssel kezdődik, melyet kiigazítunk, ám ez a pályamódosítás aztán a következő hibává lesz, amit ismét javítunk, mely ismét hibává lesz, és ismét korrigálnunk kell, stb. Egyedül abban a pillanatban vagyunk a helyes pályán, amikor a cikkcakkjaink során keresztezzük a helyes utat.”

Az életben a titok nyitja az, hogy ne aggódjunk tovább amiatt, hogy esetleg rossz döntést hozunk, inkább tanuljuk meg, mikor kell irányt módosítanunk. Változtass a repülés irányán, akkor is, ha emiatt el kell viselned azok kirohanásait, akik megkérdőjelezik döntésedet! „Hogy érted, hogy lemondod az esküvőt? És mi lesz a sok pénzzel, amit már ráköltöttünk?” Vagy: „Miért akarsz szakot váltani, amikor utolsó éves vagy? Hagyod, hogy az eddigi évek mind pocsékba menjenek? Miért?”

Mert egész hátralévő életed életminősége forog kockán.

Merj hát döntéseket hozni, akkor is, ha újratervezésről van szó. Tedd ezt bölcsen, körültekintően, de ne agyald túl, ne engedd, hogy a félelem irányítson!