Az előző napokhoz hasonlóan ma is azt vizsgáljuk, hogy Isten hogyan visel gondot gyermekeiről. Erre a lehetőségre még talán nem is gondoltál…

d) Ellenségeik által

Istennek egy negyedik módszere is van arra, hogy gondoskodjon rólunk: ellenségeink (és akadályozó tényezők, nehézségek) által. Józsué és Káléb ezt mondták Izráel fiainak: „Ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk a kenyér” (4Mózes 14:9 KJV). Érted ezt? A harcból élelmet lehet szerezni! A csaták áldásokat tartogatnak! El lehet jutni az érettségnek olyan fokára, amikor táplálékként hasznosítjuk azt, amit az ellenség ránk dob, amikor a problémák tanulási folyamattá, tapasztalattá válnak, melyek magasabb szintre juttatnak el.

Izráel azonban nem akart harcolni. Sőt, meg akarták kövezni azokat, akik rá akarták venni őket, hogy kilépjenek komfortzónájukból. Ezért mondta nekik Isten: „senki sem fogja azok közül meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak” (4Mózes 14:23 NIV). Istennek legnagyobb fájdalma, ha kételkedünk benne! Pedig olyan sokszor bizonyított már! De vajon mi különbözünk-e az akkori izraelitáktól? Mielőtt válaszolnál, gondold végig jól a következő három dolgot, amivel mindig meg kell birkóznod.

1) Szeretnél ott maradni, ahol vagy, mert ha Isten más helyen szeretne látni, az azt jelenti, hogy szembe kell nézned a családi hátteredből adódó félelmekkel, és le kell győznöd régi szokásokat, melyeket az ellenség kihasznál, hogy akadályozza rendeltetésedhez való eljutásodat.

2) Ahelyett, hogy bíznál Istenben, hiszen már annyi mindent tett érted, te úgy élsz és úgy beszélsz, mintha a te Istened csak félgőzzel működne, vagy elérhetetlen lenne.

3) Bár tudod, hogy az ellenség jogtalanul bitorolja tulajdonodat, és párbajra hív érte, neked nincs kedved a harchoz.

Fogunk majd beszélni a belső ellenségről, mely az országon belül van. Most azonban arra a belső ellenségre kell odafigyelned, ami benned van, mert el kell bánnod mindennel, ami akadályozza, hogy élvezhesd mindazt a jót, amit Isten neked szánt.

Hallgasd: „De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt” (4Mózes 14:24). Kálébban „más lélek” volt, olyan, amely szembe mert szállni az ellenséggel, amely ezt tudta mondani: „ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket” (4Mózes 14:9). Menekülés helyett kezdd el meglátni a növekedés lehetőségét minden problémában, és mondd ezt: „Jöjjön, aminek jönnie kell! Végigcsinálom, és ha a por már elült, erősebb és bölcsebb leszek!”