Milyen lesz a Menny? Joe Bayly meglátása a mennyről a legjobb, amit valaha is olvastam. Hadd osszak meg néhány további részletet belőle:

Gyermekeink ott is gyermekek lesznek, idős szüleink pedig öregek? Nem. Hallgasd csak: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1János 3:2).

És mi lesz a fogyatékosokkal? Jézus azt mondta, hogy ők „az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai” (Lukács 20:36). Pál azt mondja, hogy Isten „az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Filippi 3:21). Képzeld el, egészségesek lesznek, és képesek lesznek mindenre, amit korábban nem tudtak megtenni! Pál azt írja: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk… mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására” (Róma 8:18,23).

Kell ott majd bármiért is aggódnunk? Nem. Nem lesz terrorizmus, nem lesznek bombák, nem lesz bűnözés, alkoholizmus, erőszak vagy háború. Az ajtókon nem lesznek zárak. Ott semmi olyan nem lesz, ami a földi életet félelmetessé tette. Hallgasd csak: „…halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

„Szégyellem beismerni, de egy kicsit félek. Hogy fogok tudni alkalmazkodni a mennyhez, ha az annyira más?”

Ez a világ olyan, mint az anyaméh.

„Mint az anyaméh?”

Igen, ahogy a magzat egy szűk kis helyen van az anyaméhben, úgy mi is korlátok közé szorítva élünk e világban. Lehet, hogy a csecsemő is fél megszületni, fél elhagyni az anyaméhet.

„Akkor a halál…?”

Csak egy átjáró a földi életből, az anyaméhből, melyben eddig voltál, a csodálatos mennyei életbe. Sötét alagúton haladunk át, talán pillanatnyi fájdalmat is érzünk, épp úgy, mint mikor megszületünk – de az alagút másik oldalán a menny vár.

„Mindenki ebben a bánásmódban részesül majd?”

Nem. A földi életünk határozza meg, mi fog történni velünk halálunk után. Bruce Wilkinson úgy nevezi ezt: „az elszakíthatatlan lánc törvénye”. A gravitáció törvényéhez hasonlóan ez is mindig működik. Földi életed döntései nem lesznek semmissé, amikor meghalsz. Számítanak! Az egész örökkévalóságon át számítani fognak.

Örökkévaló sorsod azon múlik, miben hiszel.

Örökkévaló jutalmad azon, hogyan élsz.

Egyetértesz ezzel? Valóban? Ha igen, akkor ez gyökeresen változtat azon: a) hogy gondolkodsz az életedről; b) mit gondolsz Istenről; c) mit akarsz majd tenni a következő percben. Isten azt akarja, hogy tudd: mai tetteid pozitív következményei képesek megváltoztatni örökkévaló kilátásaidat egészen elképesztő és csodálatos módon – ezért nem szeretné, ha egyetlen percet is elvesztegetnél.

Nem kell félned attól, hogy mi vár rád a másik oldalon az utolsó szívdobbanásod után.

Nem mások döntenek róla. Még csak nem is Isten – hanem te döntesz!

Ha egyszer felismered ezt az igazságot, azt fogod mondani: „El sem hiszem, hogy előkészületeket tettem a gyermekeim jövőjére és idős koromra, de nem gondoltam a valódi jövőmre!” Vagy ahogy valaki fogalmazta: „Mindig arra gondoltam, hogy jól fejezzem be az élet versenyét, és most kiderült, hogy a halál csupán a start.”

A múltaddal már nem tudsz mit kezdeni, de mostantól kezdve változtathatsz a jövődön – egyszerre mindig egy döntéssel és egy tettel.

Holnap arról az örökkévaló jutalomról lesz szó, amelyet itt, a Földön a tetteiddel határozol meg.