Örökkévaló jutalom vár a halálon túl azokra, akik Isten szerint élnek? Hogyan élhetünk úgy, hogy az Isten szemében kedves legyen? Erről lesz szó ma.

Amikor Jézust meghívták egy vallási vezető házába, ő a következő tanácsot adta: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor” (Lukács 14:12–14).

Figyeld meg a következő szavakat: „Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” Isten bizonyos dolgokat viszonozni fog halálod után. Ez ellentmond annak, amit sokan hisznek, hogy Isten csupán e földön jutalmaz minket. Nem, Jézus azt mondta, hogy ha valami elismerésre méltó tettet teszünk valakiért, aki azt nem tudja viszonozni, a) akkor is kapunk viszonzást; b) a jutalom nagy részét az örök életben kapjuk.

Ha ezt nem érted meg, akkor előfordulhat, hogy ezt fogod kérdezni: „Hűségesen szolgálom Istent, akkor miért kell küszködnöm? Isten nem veszi észre, vagy nem törődik vele?” Barátom, Isten látja, és nagyon is törődik vele! De nem ígérte, hogy ha most neki dolgozol, akkor feltétlenül most kapsz érte valamit tőle. Sok jutalom, amit Isten számunkra tartogat, olyan nagyszerű, hogy egy örökkévalóság kell az élvezetéhez!

Jézus azt mondta: „Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma” (Márk 9:41). Isten semmilyen tettet nem hagy figyelmen kívül, egyet sem hagy jutalmazatlanul. Még egy pohár vizet sem, az éjszaka közepén elsuttogott imádságot sem.

De hogyan értékeli, és mi alapján jutalmazza Isten azt, amit életünkben tettünk?

Három próba alapján.

1) A bensőséges kapcsolat próbája. Isten nem azt az életet jutalmazza, mely csupán külső teljesítményben nyilvánul meg, a vele való kapcsolat nélkül. Jézus azt mondta, hogy ha nem maradunk benne, és nem engedelmeskedünk parancsolatainak, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni számára (ld. János 15:5). Jézus az egyik gyülekezetet megdicsérte jó tetteiért, de aztán megítélte őket, mert nem őrizték meg, nem tartották életben iránta való szeretetüket. Hallgasd csak: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket… de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jelenések 2:2,4).

2) A motiváció próbája. Figyeld: „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól” (Máté 6:1). Mi késztessen minket tettinkre? Az, hogy Istent akarjuk szolgálni, és neki akarjunk dicsőséget szerezni! Különben legvallásosabb tetteink sem érnek semmit, ha csupán az a motivációnk, hogy énünket hizlaljuk és hírnevünket öregbítsük.

3) A szeretet próbája. Figyeld csak: „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok” (Lukács 6:35). A jótettek vonatkozásában Isten számára mindig fontosabb, hogy miért tesszük, mint hogy mit teszünk. A Biblia így figyelmeztet: „Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok” (2János 1:8).

Ez legyen állandó imádságod: „Uram, hadd legyen szívem igaz, és hadd legyenek motivációim tiszták!”