A szorongásos tünetek szakértője, Dr. Bernard Vittone mondja: „Ahogy idősödünk, egyre csökken az a képességünk, mellyel különbséget tudunk tenni a stresszhez kötődő negatív nyugtalanság (szorongás) és a pozitív nyugtalanság (izgalom) között, mely természetes és izgalmas velejárója annak, ha valami újat tapasztalunk. Ezért rettegővé válunk, és megpróbálunk elkerülni minden stresszes helyzetet, beleértve a haszonnal járókat is.” Ilyenkor a biztonság iránti vágyunk miatt védekező életmódot választunk, nem nyitunk mások felé, nem indulunk új utakra, és soha nem élvezzük Isten jóságát.

A kockázatkerülés olyan, mintha magát az életet próbálnánk elkerülni; megáll a növekedésünk!

Az, hogy közel vagy a csúcshoz, nem azt jelenti, hogy már túl vagy életed legjaván! Isten legjobb szolgái nem egyszer idős emberek voltak. Az idős, érett Ábrahám bölcsebb volt, mint hetyke ifjú korában. Káléb 85 évesen jelentette be igényét a neki ígért hegyvidékre. Anna, az idős özvegyasszony nemcsak imádkozott a Messiásért, de elég okos is volt ahhoz, hogy felismerje őt, amikor eljött. János, az idős tanítvány a Patmosz szigeti száműzetésben írta meg a Biblia utolsó könyvét, a Jelenéseket.

A félelem hangja ezt mondja: „Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél.”

A hit hangja azonban azt mondja: „Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!”

Douglas MacArthur tábornok mondta: „Csak akkor öregszünk meg, ha lemondunk eszményeinkről. Az évek ráncossá teszik a bőrt, de ha feladjuk érdeklődésünket, a lelkünk lesz ráncos.” Oliver Wendell Holmes 94. évében járt, amikor ógörögöt kezdett tanulni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, így válaszolt: „Nos, jó uram, most vagy soha!”

Sorsunkat nem lehet óvatosan próbára tenni. Késznek kell lennünk arra, hogy a jelen biztonságát odaadjuk azért, amivé lehetünk. Helen Keller mondta: „A biztonság mítosz. Nem létezik. A veszély kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint egyenesen szembenézni vele. Az élet vagy egy merész kaland, vagy nem is élet.” Okos hölgy volt, igaz? Ő mondta ezt is: „A vakságnál csak az rosszabb, ha van látó szemünk, de nincs jövőképünk.”

Mindegyikünk csak azon a világon belül mozog, melyen belül kényelmesen érzi magát. Ezen kívül elfog minket a nyugtalanság. Lehet, hogy nem vagy tudatában, de legtöbb döntésedet a komfortzónádra alapozva hozod meg.

Dávid azt mondta: „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem” (Zsoltárok 118:5). Ha minden nap tudatosan vállalunk egy kis kockázatot, az megnöveli komfortzónánkat és erősebbé tesz.

Mi vesztenivalód van? Rajta, beszélj azzal az emberrel, akitől félsz; kérj fizetésemelést a főnöködtől, ha valóban megérdemled; foglalj asztalt egy elegáns étteremben, még akkor is, ha csak egyedül mégy el a vacsorára; indulj el otthonról, lépj be az életbe! Minden este lefekvés előtt tervezd el, hogy mi lesz az a kockázat, amit másnap vállalni fogsz! Ne feledd, minél tágabb lesz a komfortzónád, annál kevesebb félelem fogja lekötni gondolataidat.

Másként fogalmazva: merj álmodni!

Pál azt írja: „Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit” (Róma 3:1–2). Isten rólad is kimondott bizonyos dolgokat: az ő akaratát és az ő célját életedre vonatkozóan. A te dolgod, hogy felismerd ezeket a szavakat, higgy bennük, forgasd őket magadban, mondd ki őket gyakran, mert hatalmas haszonnal járnak.

Holnap folytatjuk!