Tegnap szó volt róla, hogy a kudarctól való félelem bénító ereje sokunk számára ismerős. Csakhogy – bármilyen meglepő – sok ember fél a sikertől is, mert olyankor nő a nyomás, és mások is többet, újabb sikereket várnak el tőlünk. Az ilyen emberek, mielőtt mozdulnának, bombabiztos garanciát akarnak, hogy minden terv szerint fog menni. Ezért ott maradnak, ahol vannak – és stagnálnak! Ezek azok az emberek, akik soha sehová nem mennek forróvizes palack, lázmérő, ejtőernyő és esőkabát nélkül!

A növekedés kockázattal jár. A kockázat mindig magával vonja a félelmet. A félelem pedig torzítja istenképünket. Azt mondja, hogy nem vagyunk biztos kézben; hogy Isten nem elég nagy, hogy gondoskodjon rólunk. A kérdés az, honnan fogod valaha is tudni, hacsak nem indulsz el, áttörve a félelmen? Csak így tapasztalhatod meg, mit tartogat számodra Isten.

Végül minden „Mi lesz, ha…?” kérdésünkből „Mi lett volna, ha…?” lesz.

Ha megadod magad a félelemnek, akkor végül ott fogsz ülni egy kényelmes karosszékben a tévé előtt azon tűnődve: „Mi mindent elérhettem volna, ha nem féltem volna nekikezdeni?”

Ha nem sikerül megvalósítani mindazt, amit elérni reméltél, akkor a bánkódás válhat egyik kedvenc időtöltéseddé. A villanyszerelő inkább könyvelő szeretett volna lenni, a könyvelő arra gondol, bárcsak orvos lehetett volna. Talán nemes örökséget terveztél hátrahagyni, de jelen pillanatban csak be nem teljesedett törekvések sorát tudod felmutatni. Nos, még nincs késő újrakezdeni! De fel kell készülnöd arra, hogy álmod megvalósulásának ára van. Ne hallgass a vészmadarakra és örök borúlátókra, akik kevesebbel is beérték, és tőled is ezt várják. A célod ne csak az legyen, hogy hosszú életet élj, hanem, hogy kezdj el élni! Ne hagyd, hogy a félelem megfosszon rendeltetésedtől, ez túl nagy ár!

Charles Lindbergh, az első ember, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, mondta: „Ha tíz évet repülhetnék, mielőtt meghalok egy balesetben, megérné elcserélni azt egy átlagosan leélt hosszú életre. Ki értékeli nagyobbra az életet, a pilóta, aki arra a művészetre szánja, amit szeret, vagy ezek a zsugoriak, akik úgy kuporgatják, mint a filléreket egész hangyányi életük során?”

Ki tudja, lehet, hogy egész életed előkészület volt erre a pillanatra! Nézd csak meg Winston Churchill példáját: a második világháború után nem ment nyugdíjba, hanem megnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Amikor Heinrich Schliemann felhagyott az üzleti tevékenységgel, hogy megkeresse a homéroszi eposzok legendás városát, Tróját, meg is találta azt!

A Szentírás egyik legszomorúbb igéje ez: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jeremiás 8:20).

Az idő múlik… a napok eltelnek… az évek elrepülnek. Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

Tedd meg most, amíg van időd!