Mindannyiunkban ott locsog egy belső hang, ennél a hangnál van minden félelmünk kulcsa. Ez szokott így suttogni: „Bárcsak jobb lenne a kapcsolatunk, de ha én teszem meg az első lépést, akkor ő haragudni fog, vagy nem is reagál, és én újra csak elutasítottnak fogom érezni magam.” Vagy: „Tényleg szeretnék visszamenni tanulni, hogy megszerezzem a diplomát, de ha fel is vesznek, esetleg nem fogom bírni a tempót és ostobának fogok tűnni.” Vagy: „Tudom, hogy érdemes lenne kivizsgáltatnom magam, de félek, hogy esetleg találnak is valamit, ezért inkább el sem megyek az orvoshoz.”

Vannak, akik annyira félnek egyedül maradni ezzel a belső hanggal, hogy folyton szól náluk a rádió vagy a tévé, hogy elnyomja azt. Mások pedig már annyira hozzászoktak, hogy többé észre sem veszik.

Akárhogy is, egy dolog biztos: amíg nem tanuljuk meg a negatív belső hangot a hit szavaira lecserélni, addig mindig félelemben fogunk élni!

Egészséges önértékelés kialakítását segítő szemináriumain Dr. Jack Canfield a következőkkel szemlélteti, hogyan hat ez a belső hang mindenre, amit teszünk. Felkér egy önként jelentkezőt, hogy álljon ki a csoport elé, szorítsa ökölbe a kezét, miközben karja oldalra ki van nyújtva. Ezután arra utasítja, hogy teljes erejével álljon ellen neki, miközben ő megpróbálja lenyomni a karját. Canfield is beleadja minden erejét, hogy az önkéntes karját lenyomja – de még soha, egyszer sem sikerült neki! Ezután arra kéri az önkéntest, hogy csukja be a szemét, és mondogassa magában: „gyenge és méltatlan ember vagyok”, míg teljesen áthatja ez a negatív állítás. Nem meglepő, hogy ekkor szinte minden erőfeszítés nélkül le tudja nyomni az illető karját. Mintha az ember ereje teljesen elszállt volna.

Mire akarunk kilyukadni ezzel?

Egyszerűen erre: a gyengeség szavai gyenge karokat jelentenek, az erős szavak erős karokat! A legmeglepőbb az egészben, hogy az sem számít, hogy az illető elhiszi-e vagy sem ezeket a szavakat. Belső énünk nem tudja, hogy az állítás igaz-e vagy hamis, amit mondunk neki, azt elfogadja. Nem vizsgálja meg, csak reagál arra, amivel etetik! Ezért írta Salamon: „mert olyan ő, mint amit gondol szívében” (Példabeszédek 23:7 KJV).

Az elménk olyan, mint a placenta, táplálja a belévetett magot – bármi legyen is az. Tehát, ha nem szeretnéd annak a magnak a végeredményét, akkor vagy el kell pusztítanod, mielőtt megnő, vagy még jobb, ha nem is engeded azt a magot bejutni az anyaméhbe. Hasonlóképp, ha nem akarod, hogy a félelem uralja az életedet, ne emlegesd fel többé azokat a gondolatokat, melyek negatív irányban befolyásolják felfogásodat, hangulatodat, viselkedésedet, szavaidat és tetteidet!

Azt kérded, mit tehetnél? Holnap eláruljuk!