„A fehérfejű rétisas elsősorban halon él, ám ha talál egy őztetemet, eszik a döghúsból, sőt többször is rájár. A gond az, hogy ha az őznek ólom kerül a húsába egy vadásztöltényből, a sas rettentően megbetegszik, sőt az ólommérgezéstől el is pusztulhat.”¹ Isten azt szeretné, ha rábíznánk az életünket, és olyanokká válnánk, mint a szárnyaló sasok, mert „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31). Szeretnél így élni? Akkor ne tápláld a lelkedet tetemekből! Abból táplálkozz, ami éltet! Ami halott – ami elmúlt –, azt el kell temetni. Múltbeli sérelmeink mérgezőek, és megfosztanak az örömtől – valódi „örömtolvajok”.

Sokan a múltjukból táplálkoznak, sőt beülnek sérelmeik mozijába, és újrajátsszák a legfájóbb jeleneteket. Ebben a moziban a film mindig ugyanaz, ám mi minden alkalommal elvárjuk, hogy más legyen a vége. Sajnos a múlton már nem lehet változtatni, akárhányszor vetítjük is ki képzeletünk vetítővásznára.

Kutatások támasztják alá, hogy az elménk hajlamos a rossz emlékek felé elmozdulni. Egy tanulmány szerint máshol raktározódnak el az agyban a pozitív emlékek, és máshol a negatívak. Utóbbiak több helyet foglalnak, mert több időbe telik azok feldolgozása. Ezért van az, hogy többször jutnak eszünkbe a negatív események, mint a pozitívak.² A jó hír mégis az, hogy mi vagyunk a saját elménk és képzeletünk kapuőrei. Mi határozunk arról, hogy mit kezdünk egy gondolattal. Csak mert felidéződik bennünk egy negatív emlék, egyáltalán nem muszáj teret is engednünk neki.

Mindig tartsd szem előtt: amíg a múlt történéseit siratod, addig a jelen pillanat ajándéka és a reményteljes jövő ígérete a hátad mögé kerül! Nem tudsz előrehaladni, ha a lelkedet hátramenetben felejted. Isten ismeri a múltadat, de a jövődre tekint. Ő minden új reggelen így bátorít: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni…” (Ézsaiás 43:18–19).

Biztosan téged is értek kudarcok és csalódások; talán megbántottak, elhagytak, becsaptak és kihasználtak. A fájdalom, a szégyenérzet és a harag nem múlik el egyik napról a másikra, de mindennap tehetsz egy lépést a gyógyulás irányába. Hogyan? Úgy, hogy átadod a fájdalmadat Istennek, és megbocsátasz annak, aki megbántott. Ne mondd azt, „de ez megbocsáthatatlan”, hiszen Jézus sem mondott ilyet, amikor a kereszten a bűneidért szenvedett. Az Úr sokkal többet bocsátott meg neked, mint amennyit neked valaha meg kellene bocsátanod bárki másnak. A harag és a neheztelés olyan büntetés, amelyet azoknak szánunk, akik megbántottak minket, pedig csak saját magunkat büntetjük vele.

Bármit is éltél át, a gyógyulás egyetlen szóval kezdődik: megbocsátok. Mondd ki újra meg újra, ahányszor csak kell! Majd fogd meg Isten kezét, engedd, hogy kisétáljon veled sérelmeid mozijából, és minden könnyedet örömre cserélje!

 

[1] Joel Osteen: Ne légy negatív! (Budapest, Patmos Records, 2021, 73. o.)
[2] Joel Osteen: Képes vagy rá (Budapest, Patmos Records, 2015, 55. o.)