Túl gyakran hisszük el azt, hogy nem érezhetjük jól magunkat, miközben problémáink vannak. Nem engedhetjük meg magunknak az örömöt a bajok idején – ezt az íratlan szabályt mindenki ismeri. Volt már, hogy bűntudatot éreztél amiatt, mert mosolyogtál vagy elnevetted magad, holott aggasztó, megoldatlan problémáid voltak? Az öröm egy „önfeledt” állapot; elfeledteti velünk a saját gondjainkat. Ám ha egy pillanatra meg is feledkezünk róluk, szó szerint tüstént „ráncba szedjük magunkat”, hiszen „ilyen komoly bajok idején búslakodni kell, örülni nem szabad”.

A súlyos problémák valóban komolyságra intenek minket. Azonban mi lehet komolyabb lépés a böjtnél, amikor annyira kétségbeesetten kiáltunk Istenhez, hogy még az ételről is készek vagyunk lemondani? Az Úr mégis ezt üzeni nekünk a böjttel kapcsolatban: „Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának?” (Ézsaiás 58:5). A hegyi beszédben is azt olvashatjuk: „Amikor böjtöltök, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké, akik elgyötört arckifejezésükkel mutatják, hogy böjtölnek. […] Te azonban úgy öltözz és viselkedj, hogy senki se vegye észre, amikor böjtölsz! Csak Mennyei Atyád lássa, aki titokban figyel, s ő majd megjutalmaz” (Máté 6:16–18 EFO). Ezek szerint Isten nem várja el, hogy a szükség óráiban, a válságos időkben nyomorúságos arcot vágjunk, és búskomorság telepedjen ránk. Ellenkezőleg! Mi mutatná meg jobban a hitedet és az Istenbe vetett bizalmadat, mint a bizakodó öröm? Akármilyen lesújtott állapotban legyél is, hinned kell, hogy Isten még mindig a trónján ül, és kézben tartja az életedet.

A gondok lefelé húznak, de mi felfelé tartunk. Amikor Jézus saját visszajöveteléről beszélt, így figyelmeztette tanítványait: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék… a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap…” (Lukács 21:34). Jézus hamarosan visszajön értünk. Vajon elég könnyű lesz-e a szívünk ahhoz, hogy felemelkedjen, és minden földi gondot hátrahagyjon, amikor menni kell? Megterhelt lélekkel élni olyan, mint egy meghibásodott repülőgépben ülni, amely zuhanni készül. De van kiút: a hitből fakadó öröm a lelkünk katapultja!

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a katapult egy „életmentő rendszer; katonai repülőgépből vészhelyzet, zuhanás esetén a pilótát kilökő biztonsági szerkezet.”¹ Ha egy katonai repülőgép meghibásodás miatt irányíthatatlanná válik, a végzetes becsapódás előtt egyetlen megoldás marad: a katapultálás. Ekkor egy kar meghúzásával a pilóta rakétaként lövi ki magát a „kétségbeejtő állapotból”, majd ejtőernyő segítségével biztonságosan ér földet. Így repít ki a hit általi öröm is a problémák nyomása alól, mielőtt azok összeroppantanának és keserűségbe taszítanának minket.

Vesd hát gondjaidat az Úrra, és katapultálj Isten kegyelmébe, Ő nem fogja hagyni, hogy lezuhanj!

 

[1] https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Katapult