Mindenki győztes életre vágyik. Győzni szeretnénk a múlt kudarcai, a jelen zűrzavara és a jövő aggodalmai felett. Annyi függőség és rossz szokás van, amellyel meg kell küzdenünk! A félelem zsarnokságában és a nyugtalanság szűnni nem akaró atmoszférájában élünk. Vannak sérelmek, amelyeket még nem dolgoztunk fel, és vétkek, amelyeket még nem vallottunk meg. A megoldhatatlannak tűnő problémák csak halmozódnak és fölénk tornyosulnak. „De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8:37) Mert az ellenséggel farkasszemet nézve sem szabad elfelejtenünk: egy olyan Istenben bízunk, aki sohasem veszít – Vele győztesek lehetünk.

Milyen sokszor állítjuk, hogy hiszünk Istenben és abban a győzelemben, amit nekünk ígért! Hisszük, hogy számára nincs lehetetlen. Hisszük, hogy mellettünk áll és harcol értünk. Miért rendezkedünk hát be győzelem helyett vereségre? Miben mutatkozik meg az a hit, ami a szívünkben él? Zúgolódunk és kesergünk? Félelmeinket és kételyeinket öntjük szavakba? Arcunk fásult, örömtelen, tekintetünk keserű és lemondással teli? Hol van a hitünk?

Jakab így figyelmeztet: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? […] a hit cselekedetek nélkül meddő…” (Jakab 2:14, 20). A hited csodákat és áttöréseket akar szülni, nem hagyhatod, hogy meddő maradjon! Az élő hit hömpölyög, mint egy folyó; sugárzik, mint a nap. Természeténél fogva ki akar áradni a szívedből, és kifejezésre akar jutni. Engedd, hogy örömre fakasszon, hiszen hitből is lehet örülni!

A hitből fakadó öröm a győztesek hangja – győzelmet hirdető csatakiáltás az ellenséggel szemben. Emlékezz csak, hogyan omlottak le Jerikó falai (ld. Józsué 6)!

Józsué vezetésével Izráel serege ott állt a masszív, áttörhetetlennek tűnő jerikói városfal előtt, és kerülgette. Mit szólhattak a városfalon álló őrszemek ehhez az őrültséghez? Mennyi gúnyszó záporozhatott Isten népére, miközben – az Úr parancsát követve – némán menetelt a fal mentén hat napon át! Végül a hetedik napon hétszer kerülték meg a várost, és megszólaltatták a kürtöket is. Ekkor az egész sereg hatalmas csatakiáltásban tört ki, készen arra, hogy megrohanja Jerikó városát. Képzeld csak el, ahogy – a rohamra készülve – torkuk szakadtából kiáltanak, holott még rendületlenül áll előttük a vaskos, égbe magasodó városfal! Micsoda hit kellett ehhez! Az Úr pedig csodát tett: a falon repedések milliárdjai futottak végig, és úgy omlott le az izraeli sereg előtt, mintha csak kártyavár lenne.

Figyeld meg: a győzelmet hirdető csatakiáltás nem követte, hanem megelőzte a győzelmet! Isten népe a lehetetlennel állt szemben, mégis úgy kiáltott fel, mint aki győzelemre készül. A keresztyén élet Isten oldalán ilyen hitlépésekből áll. Az Úr téged is így szólít fel az örömre. Hívőként képes vagy megelőlegezett módon örülni.

Ez az öröm a te győzelmi csatakiáltásod, amely azt hirdeti: nincs az a fal, amely Isten szavára le ne tudna omlani!