Az egyik legfelszabadítóbb mondat, amit valaha olvastam, a következő volt: Rendben van, ha nem vagy mindig rendben. Érezted már úgy, hogy a „hogy vagy?” kérdésre csak egyetlen elfogadható válasz létezik, mégpedig az, hogy „jól”? Istennél más a helyzet. Mint egykor az Édenkertben, Ő ma is azt kérdezi: „hol vagy?” Lehetsz jól, lehetsz rosszul, nem számít – Ő csak rád akar találni. Nem kell mindig jól érezned magad. Az életünk csupa lent és fent, mint egy dimbes-dombos hegyi ösvény: vannak benne mélyebb és magasabb állomások egyaránt. Teljesen normális, ha ez kihat a lelkiállapotunkra.

Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét, mert azt mutatja be, hogy Isten előtt bátran önmagunk lehetünk. A Biblia tele van olyan imádságokkal, amelyekben a zsoltáros mindig őszintén felvállalta azt, ha csalódott, elkeseredett vagy egyenesen dühös volt. Nem lehetsz mindig vidám, de dönthetsz úgy, hogy elindulsz az örömteli élet felé vezető úton – és az első lépés mindig ez: úgy jönni Isten elé, ahogy vagyunk.

Hogy vagy ma? Kimerült vagy? Csalódott? Kiábrándult? Sértett? Dühös? Nyugtalan? Feszült? Talán tehetetlennek érzed magad, és nagyon félsz. Talán magányos vagy, és mély sebeket hordozol. Mondd el Istennek! Ő nem elfojtani, hanem elvenni akarja a bánatodat. Tudod, melyik imát szereti Isten? Azt, amelyik őszinte. Élnünk is így kellene: őszintén.

Te is úgy nőttél fel, hogy nem volt szabad sírnod? Hidd el: szabad sírni! A sírás pozitív hatásait kutatások bizonyítják. Sírás közben fájdalomcsillapító hatású hormonok szabadulnak fel a szervezetünkben – oxitocin és endorfinok –, amelyek segítenek abban, hogy fizikailag és érzelmileg is megkönnyebbüljünk.¹ A könnyek fontosak – Istennek is. A zsoltáros írja: „Istenem, te […] tudod, mennyit sírtam, s megszámoltad könnyeimet!” (Zsoltárok 56:8 EFO). Istennek annyira értékesek a könnyeid, hogy megszámolja őket. Sőt, egy nap Ő maga fogja mindet letörölni (ld. Jelenések 21:4).

Ne szégyelld, ha sírsz! A valódi örömöt időnként könnyek előzik meg. „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.” (Zsoltárok 126:5) Sámuel édesanyja, Anna könnyekkel vetett. Nagyon szeretett volna gyermeket, de meddő volt, mígnem egy nap minden keserűségét kisírta és kiimádkozta magából Isten előtt. Onnantól kezdve „nem volt többé szomorú az arca” (1Sámuel 1:18). Isten csodát tett vele: fia született. Csakhogy a csodát őszinte, könnyes imák előzték meg.

Talán te is a „könnyek völgyén” mész keresztül. Tarts ki! Dávid így ír azokról, akik Istenből merítenek erőt: „Ha a könnyek völgyén mennek is át, a források völgyévé változtatják…” (Zsoltárok 84:7 EFO). Figyeld meg: a könny sós (savas), a forrásvíz édes! Vagyis az a szívet mardosó tapasztalat, amit átélsz, végül – ha átadod az Úrnak – édessé fog válni benned; forrássá, amely megöntözi lelkedet, és „olyan leszel, mint a jól öntözött kert…” (Ézsaiás 58:11).

Tehát ne bánd, ha az öröm könnyeken át érkezik hozzád! Néha előbb sírnunk kell ahhoz, hogy újra nevetni tudjunk.

 

 [1] Tóth Rebeka: Hogyan segít rajtunk a sírás? (https://mindsetpszichologia.hu/hogyan-segit-rajtunk-a-siras)