A valódi szegénység nem az, amikor nincs pénzed, hanem amikor már semminek sem tudsz örülni. Bárki juthat olyan elkeseredett állapotba, hogy a depresszió börtönében találja magát.
Aki nem élt át hasonlót, talán el sem tudja képzelni, mit jelent úgy ébredni reggelenként, hogy nem akarsz felkelni – azt érzed, nincs miért. A depresszió cellarácsain át a világ egy szürke, idegen és zord hellyé változik. Úgy hiszed, egyedül vagy, és senki sem érti, min mész keresztül – te magad sem. Már azt is tehernek érzed, hogy létezel. Nem egyszerűen a problémák nyomasztanak – a lét válik nehézzé.

Voltam depressziós, néhány hónapot én is eltöltöttem ebben a börtönben. Fojtogató, mély szomorúság telepedett a lelkemre. Minden olyan értelmetlennek tűnt, mintha csak vegetáltam volna. Az önelvetés vasmarokkal szorította a szívemet. Kívántad már valaha azt, bárcsak meg sem születtél volna? Ez az önelvetés hangja. Ám a legsötétebb pillanatokban sem voltam magamra hagyva. Isten ott volt, és rendületlenül szeretett.

Hétről hétre eljártam a gyülekezetbe, és pontosan azt tettem, amit a Bibliában szereplő Anna tett: kisírtam magam az Úr előtt. Az énekek alatt az Úr közel hajolt hozzám. Éreztem, hogy szeretni akar, és én csak zokogtam – még túl sok fájdalom volt bennem ahhoz, hogy engedjem szeretni magam. De Ő nem adta fel. A szívemre beszélt, vigasztaló igeversek által szólt hozzám, gyülekezeti szolgálók imáján keresztül érintett meg, és nem fáradt bele abba, hogy összegyűjtse a könnyeimet.

Ma már hálával tekintek vissza, mert Isten ezt is a javamra fordította: sokkal közelebb kerültem Hozzá, mint előtte bármikor. Itt vagyok, hogy elmondjam neked: az az Isten, aki engem szabaddá tett, téged is szabaddá tehet. Az az Isten, aki engem meggyógyított, téged is meg gyógyíthat. Az az Isten, aki velem volt, amikor teljesen egyedül éreztem magam, veled is ott van most. Téged is rendületlenül szeret.
Amikor Illés már az életének sem látta értelmét, és egy barlangban kesergett, az Úr megszólította: „Mit csinálsz itt, Illés?” (1Királyok 19:9). Nem úgy fogalmazott: „Mit csinálsz ott?”, hanem: „Mit csinálsz itt?” Miért? Mert az Úr ott volt vele abban a barlangban.¹ Isten nem távolról figyel, hanem bemegy hozzád a keserűség barlangjába, a depresszió börtönébe, és úgy beszél a szívedre, hogy közben ott ül melletted. Te is kiöntheted előtte a fájdalmadat. Át fog ölelni szeretetével, és neked is elsuttogja majd:

• Nem vagy egyedül (ld. Józsué 1:5).
• Nem mondok le rólad (ld. Ézsaiás 54:10).
• Fontos vagy (ld. Ézsaiás 49:15–16).
• Akartam, hogy megszüless (ld. Jeremiás 1:5).
• Értékes vagy (ld. Ézsaiás 43:4).
• Szeretlek (ld. Jeremiás 31:3).

„Szívembe zártam beszédedet” – mondja Dávid (Zsoltárok 119:11). Tedd ezt te is! Keresd ki a fenti igeverseket a Bibliádból, írd le magadnak, és zárd a szívedbe! Isten szava szét fogja feszíteni börtönöd rácsait, és újra szabad leszel az örömre.

 

 [1] Bob Gass: Szabadulás a depresszióból, Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány, Kiskőrös