„Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem.” (Prédikátor 2:10)

Ezt egy olyan ember írta, akinek meg volt mindene. „Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is… szereztem… szép nőket… Naggyá lettem és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak… Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem... De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat… kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és haszontalan erőlködés…” (Prédikátor 2:8–11) Finom ételek, nagyszerű szex, világhírnév, kimondhatatlan vagyon, korlátlan hatalom – Salamon mindezeket kereste, de rájött, hogy hiábavaló dolgokat kergetett!

Miért hagy bennünket minden dolgunk annyira üresen? Miért vagyunk még mindig frusztráltak?

A frusztrációnk részben Istentől származik. Ő tudta, hogy a bűnbeesés után megpróbálunk isteneket formálni magunknak, és olyan dolgok gyűjtésére adjuk a fejünket, amelyek nem elégítenek meg. Ezért döntött úgy, hogy az elbukás egyik következménye az lesz, hogy ezen dolgok közül egy sem fog igazi beteljesedést hozni. Tudta, hogy nem fogunk tudni végtelen örömet érezni véges dolgokban. Ezért a frusztráció Isten ajándéka a hozzánk hasonló olyan emberek számára, akik különben eldobnák életüket az értéktelen dolgokért.

Jézus azt mondta: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:33). Amikor az Istennel való kapcsolatot keresed, akkor mindent, amire szükséged van „akciós csomagban ráadásul” megkapsz. Az igazság az, hogy mióta elhagytuk az Édent, elégedetlenek vagyunk; az élet nem ugyanolyan, mint amikor Istennel a kertben sétáltunk és beszélgettünk. Ezért fordult Szent Ágoston egy bűnös örömökkel teli élet után Isten felé, s azt mondta: „Saját magad számára készítettél bennünket; és a szívünk nyugtalan, amíg benned meg nem nyugszik.”