A Lukács 4:1–2-ben ezt olvassuk: „Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög.” Pusztát bárhol megtapasztalhatunk: egy szerettünk sírjánál, munkanélküliként sorban állva, egy kórházi ágyon fekve vagy egy keserű válás során.

A puszta az a hely, aminek nem látod a végét, és senki sincs, aki megmenthetne! A puszta a depresszió legjobb táptalaja. Gyengíti eltökéltségedet és sebezhetővé tesz a kísértéssel szemben. Egy súlyos betegség arra kísérthet, hogy könnyű kiutat keress. Egy gondokkal teli házasság miatt könnyen azt hiheted, hogy „egy másik” férfi vagy nő a megoldás.

A pusztában Isten próbára teszi motivációidat. Mózes azt mondta az izraelitáknak: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Mózes 8:2). Isten azért engedi meg, hogy pusztákat éljünk meg életünkben, hogy ezzel próbára tegye motivációinkat, kiigazítsa hozzáállásunkat és megmutassa az ő hűségét.

Max Lucado írta: „Amikor ötéves lányunknak, Jennának kerékpárt vettünk, a hároméves Andrea is szeretett volna egyet. Elmondtam neki, hogy ő még túl kicsi hozzá. Magyarázatom semmit sem ért, ő továbbra is biciklit akart. Mondtam, hogy ha nagyobb lesz, majd kap egyet. Csak bámult rám nagy szemekkel. Azt mondtam, hogy egy nagy bicikli neki sokkal több fájdalmat, mint örömet okozna, sokkal több zúzódást és horzsolást, mint amennyi mosolyt. Ő csak felhúzta az orrát, és szótlanul elfordította a fejét. Végül azt mondtam, hogy apa jobban tudja. Hogyan reagált erre? Körös-körül mindenki hallotta, olyan hangosan kiabálta: »Akkor egy új apukát akarok!« A gyermek szavai felnőtt érzéseket fogalmaztak meg. A csalódottság mindig kormányváltást követel. Amikor nem értünk egyet azokkal, akik a parancsokat adják, a mi reakciónk is ugyanez. Hároméves logikájával Andrea el sem tudta képzelni, hogy egy új bicikli nem a legtökéletesebb dolog a világon, hiszen szerinte ez az örök boldogság forrása. Közben pedig az, aki ezt megadhatná neki, csak ül a babérjain.” Éreztél már te is hasonlóan?

Amikor a pusztában vagyunk, két lehetőségünk van: visszahúzódunk, kivonjuk magunkat az életből, és meghalunk belül. Vagy elindulunk Isten felé, és engedjük, hogy a pusztát javunkra használja.

„Ahogy a szolgák uruk kezére néznek,
vagy a szolgáló úrnője kezére néz,
úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra,
míg meg nem könyörül rajtunk.”

(Zsoltárok 123:2)