A mélypontokon, a próbák alatt életre szóló leckéket tanulhatunk meg. Nézzük meg, melyek ezek!

1) Istenre figyelj, ne a körülményeidre! Észrevetted már, hogy a rajzfilmfigurák a levegőben is tudnak szaladni? Amíg a lábuk elég gyorsan mozog, még gyorsabbak is, mint a talajon. Ám amint a körülményeikre kezdenek nézni – és rájönnek, hogy már nem a háztetőn vagy a sziklán vannak – pánikba esnek, és lezuhannak. Nem az állítja meg őket, hogy lerohantak a szikláról, hanem az, hogy lefelé néznek.

A Máté 14:30-ban azt olvassuk, hogy amikor Péter az erős szélre és a hullámokra figyelt, süllyedni kezdett. Amíg Jézusra nézett, a vihar nem számított, ám amint tekintetét a hullámokra fordította, a félelem lehúzta őt a mélybe. Téged is le fog rántani!

Egy másik történetben egy Dávid nevű pásztorfiú hallott Góliátról, aki akkora volt, hogy könnyedén legyőzött minden ellenfelet, és senki sem mert szembeszállni vele. Dávid azonban földre terítette egy parittyával és egy kis kővel – mert ő nem a saját erejével küzdött, hanem Istenével. Ez a stratégia ma is működik!

Az izraelita kémek nagy része csak óriásokat látott, csak erről tudtak beszélni, amikor visszatértek az ígéret földjéről. Ezzel az egész közösségben elterjesztették a csüggedést. Emiatt Izráel népe megadta magát a félelemnek, és a következő negyven évet a pusztában vándorolva töltötték, lemaradtak arról, amit Isten tartogatott számukra. Mennyire más lehetett volna a végeredmény, ha továbbra is Isten múltbeli hűségére, akadályokat elmozdító hatalmára és sziklaszilárd ígéreteire figyelnek.

Lehet, hogy azt kéred Istentől, könnyítsen a terheiden, miközben ő épp a hátadat akarja erősíteni.

Phyllis Michael írja:

            „A kő, melyről azt hiszed, azért van ott, hogy elbotolj benne – lépcsőfok lehet.

            Ami szilárd falnak tűnik – talán egy ismeretlen ajtó.

            Ami sárdarabnak látszik – valójában talán színarany.

            Járj tehát hitben, nem látásban, mert Isten nem tart vissza semmi jót tőled.”

Egy ember ereje abból látható, ha megvizsgáljuk, mi tudja elcsüggeszteni. Csüggedésünknek néha semmi köze ahhoz, mit tesz, vagy nem tesz Isten, sokkal inkább a mi téves feltételezéseinken múlik arról, hogy szerintünk mit kellene tennie. Amikor megpróbáljuk szándékait kitalálni, általában kiderül, hogy tévedtünk, mert ő ezt mondja: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:8). Isten mindig terv szerint cselekszik, és időzítése tökéletes.

Mózes első könyvében arról olvasunk, hogy amikor Ábrahám épp feláldozni készült fiát, Izsákot, felnézett „és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett” (1Mózes 22:13). Tudod, mi az érdekes ebben a történetben? A kosok nem szoktak ilyen magas hegyekre felmászni – ez azt bizonyítja, hogy ha Isten megígért valamit, akkor ha kell, felfüggeszt minden természeti törvényt, hogy betarthassa ígéretét. Így működik az ő gondviselése. Általában nem látjuk előre, nem értjük, hogy fogja megoldani, de minden hitben megtett lépés egy lépéssel közelebb visz a megoldáshoz.

Tarts velünk holnap is és meríts erőt abból, hogy meglátod: a próbák alatt fontos erények és kincsek formálódnak benned!