Mi az, ami még segíthet a múltaddal való megbékélésben? A tegnapiak után még három tanácsot szeretnénk adni:

5) Gyakorold az elfogadást! Amikor Kongóban dolgozott misszionáriusként, Helen Roseveare-t brutálisan megerőszakolták. Később ezt írta: „Meg kell kérdeznem magamtól, meg tudom-e köszönni Istennek, hogy rám bízta ezt a tapasztalatot, akkor is, ha nem tudom, miért?” A bizalom titka nem az, hogy mindenre tudjuk a választ, hanem az, hogy elfogadjuk, Isten mindent jól átgondolt és kiszámított. Tudjuk, hogy miközben bármi is történt, történik vagy történni fog – még mindig az ő kezében van az irányítás! Vagy erre összpontosítasz, és eltökéled, hogy újra megtanulsz nevetni, vagy végignyafogod az egész életet, panaszkodva amiatt, hogy folyton igazságtalanság ér.

6) Szabadulj meg a hibáztatás játszmájától! Ez időpazarlás! Ha magadat hibáztatod, azzal megsokszorozod bűntudatodat, a múlthoz kötöd magad, és még tovább rombolod a már úgyis alacsony önértékelésedet. Ha Istent okolod, elvágod magad az egyetlen erőforrásodtól; ekkor a bizalmat kétség váltja fel, a keserűség meggyökerezik benned, és cinikussá leszel. Ha másokat vádolsz, csak növeled a szakadékot köztük és közted, és elzárkózol az egyetlen lehetőség, a megbocsátás elől!

7) Temesd el a múltat, különben együtt kell élned a kísérteteivel! A régi fájdalmak felemlegetése olyan, mintha újra meg újra megnéznél egy filmet, remélve, hogy most más lesz a vége. Tanulj a múltból, és lépj tovább! Nem akkor fullad meg az ember, ha beleesik a vízbe, hanem akkor, ha benne is marad! Nem elég elmenekülni a múlt elől, meg kell törni a hatalmát, különben kísérteni fog egész hátralévő életedben. Ha sikerül megszöknöd valami elől, ami viszont újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor életbevágóan fontos, hogy legyőzd, különben nem tudsz továbblépni!

Jézus azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején” (Lukács 10:19). Állj elő most az ő nevében, és jelentsd ki: „Nem lesz több visszaesésem, nem lesz több rémálmom, nem támad rám többször az alacsony önértékelés, a zűrzavar, a nyugtalanság, mert az Írás azt mondja: »Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek« (János 8:36).”

Rettenetes érzés az, ha valamiről azt gondoltad, hogy már vége, és kiderül, hogy mégsem! De ne feledd, Isten volt az, aki megengedte a fáraónak, hogy üldözze Izráelt, amikor népe elhagyta Egyiptomot. Miért? „Hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük… hogy elmondhasd fiaidnak és unokáidnak, a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem” (2Mózes 10:1–2 NKJ).

Isten tudtodra akar adni két dolgot.

Először, hogy a múltnak csak annyi hatalma van feletted, amennyit te adsz neki. Figyelj csak: „Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket” (2Mózes 14:13).

Másodszor, hogy a gyermekeidnek nem kell megismételniük a te hibáidat. Az átok elmúlt. Ők már Isten áldásában élhetnek.

Isten megoldhatta volna Izráel népének gondját másként is, de az ő módszere az, hogy átvisz a Vörös-tengeren, hogy amikor átérünk a túlsó partra, visszatekintve láthassuk az ellenséget „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30). Akkor tudni fogjuk, hogy a csatának tényleg vége!