Talán meglep, de szerintem a legfontosabb döntés, amit mindennapi életünkben meghozunk, a hozzáállásunk megválasztása.

Ez kihat a mentális, az érzelmi, a lelki és testi egészségünkre. Vagy segít továbbhaladni, vagy megbénítja fejlődésünket. Vagy élteti bennünk a tüzet, vagy megtámadja reménységünket. Ha a hozzáállásunk jó, akkor semmilyen akadály nem túl magas, semmilyen völgy nem túl mély, semmilyen álom nem túl elrugaszkodott, és semmilyen kihívás nem túl nagy. Mégis több időt töltünk aggodalommal afelett, amin nem tudunk változtatni, mint hogy arra fordítanánk figyelmünket, amire befolyással bírunk: a hozzáállásunkra.

Hallottad már azt a történetet, mikor egy asszony és a leánya karácsonyi bevásárlásra indultak? Rettenetes tömeg volt. Ebédelni sem volt idejük, mert az anya napirendje sűrűn be volt táblázva. Fáradt volt, ingerlékeny, és fájt a lába. Amikor kijöttek az utolsó boltból, a lányához fordult ezt kérdezve: „Láttad, milyen gonosz pillantással »ajándékozott meg« ez az eladó?” A lánya így válaszolt: „Nem ő adta neked, anya, már megvolt neked, amikor beléptél a boltba!”

Nem igazán tudjuk befolyásolni, hogy szép-e az arcunk vagy sem, de az arckifejezésünket mi választjuk meg! Nem tudjuk befolyásolni az élet nehéz pillanatait, de dönthetünk arról, hogyan reagálunk rájuk. Nem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani, hogy milyen légkör vesz körül a világban, de azt igen, hogy milyen légkör uralkodik a fejünkben.

A náci koncentrációs táborban megkínzott Viktor Frankl írta: „Az utolsó és legnagyobb szabadság az a jog, hogy az ember saját maga választhatja meg a hozzáállását minden körülményben.” Ez a jogot soha senki nem veheti el tőled – legfeljebb te mondhatsz le róla! Erre utalt Pál, amikor ezt írta: „én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Filippi 4:11).

Mi volt a titka? Hallgasd csak: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! …és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4:8–9). A hozzáállást nem robotpilóta irányítja. Neked kell folyamatosan kézben tartanod és megfelelő gondolatokkal táplálnod.

A bizalom egy hozzáállás.

Figyeld: „aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül” (Zsoltárok 32:10). Ahelyett, hogy nekigyürkőzve erőnek erejével próbálnád irányítani a dolgokat, bízz rá mindent Isten kezére, tudva azt, hogy ő majd elrendezi őket.

Láttam egyszer egy vicces posztert ezzel a felirattal: Ki mondja, hogy az aggodalom nem használ? A legtöbb dolog, ami miatt aggódom, sohasem történik meg!

Próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy miért aggódtál tavaly ilyenkor – vagy mondjuk, múlt héten! Nem megy, ugye? Jézus azt mondta: „A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33 NIV). Ami történik velünk, feleannyira sem okoz kárt, mint amit gondolunk róla, mint amilyen a hozzáállásunk vele kapcsolatban.

Mit tekinthetünk aggodalomnak? Bármit, ami elszívja az örömöt az életedből… bármit, amin nem tudsz változtatni… bármit, amiért nem te vagy a felelős… bármit, aminek az irányítása nem a te kezedben van… bármit, ami megrémít, ami gyötör… bármit, ami nem hagy aludni éjszaka. Ezt a sok nehéz terhet mind át kell tenned az aggodalom-listádról az ima-listádra!

Figyeld: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Add át minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorolod ezt, annál izgalmasabb lesz Istennel járásod. Csodálkozni fogsz, hogy ő milyen könnyedén megoldja azokat a dolgokat, amelyek a te erődet meghaladják.

A hála is egy hozzáállás.

Holnap ezt a nagyszerű témát is meg fogjuk vizsgálni. Tarts velünk!