Miért van az, hogy egyesek meggyógyulnak válaszul az imánkra, mások nem? Hogyan álljunk hozzá ehhez a kérdéshez? Oral Roberts szerint két lehetőség közül választhatunk: „Az első, hogy nem imádkozunk a betegekért, és nem hisszük, hogy Isten csodát tud tenni. Így soha senki nem fog kritizálni. A második lehetőség, hogy építjük az emberek hitét azáltal, hogy hirdetjük nekik Isten Igéjét. Kezünket rátesszük a betegekre, ahogy Jézus parancsolta, és hisszük, hogy meggyógyulnak.” Bob Gass döntött. Beszámolóját így folytatja:

Akkor és ott elhatároztam, hogy:

a) Ráállok Isten Igéjére, melyben azt mondta: „én, az Úr, vagyok a te gyógyítód” (2Mózes 15:26).

b) Imádkozom hittel, és számítok a válaszra, mert Jézus azt mondta: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).

c) A helyi gyülekezetek vezetőivel közösen imádkozom, mert a Bibliában ezt olvassuk: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt.” (Jakab 5:14–15).

Nem az én feladatom és felelősségem, hogy bárkit is meggyógyítsak! Az én dolgom az, hogy bemutassam őket Jézusnak, aki „minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.«” (Máté 8:16–17).

Hogy lehet, hogy Pál feltámasztotta Eutikhoszt a halálból (ld. ApCsel 20:9), de később mégis azt írta: „Trofimoszt… Milétoszban hagytam betegen” (2Timóteus 4:20)? Vagy miért utasította Timóteust így: „gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is” (1Timóteus 5:23), ahelyett, hogy egyszerűen csak imádkozott volna érte? Lehet, hogy már imádkozott, de semmi nem változott? Nem tudom!

Hogy lehet, hogy Elizeus kétszer annyi csodát tett, mint elődje, Illés, és mégis „betegségbe esett, amelyben később meghalt” (2Királyok 13:14)? Nem tudom!

Lehet, hogy ő már elvégezte mindazt, ami megbízatása volt e földön, és mindenkinek meg kell halni valamiben. A lényeg: ha kétkedésre keresel okot, akkor meg is fogod találni azok között, akik őszintén hiszik, hogy a csodák ideje már elmúlt. De ha arra keresel érvet, hogy hinni tudj, azzal tele van a Biblia az egyik végétől a másikig. Te döntesz.

Én úgy döntöttem, hogy hiszek Istennek, aki azt mondja: „Én, az Úr, nem változtam meg” (Malakiás 3:6). Mit jelent ez? Azt, hogy:

a) Együttérzése felénk nem változott, irgalma „minden reggel megújul” (Jeremiás siralmai 3:23).

b) Gyógyító hatalma nem változott, ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

c) Igéje nem változott. Ő azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7).

Nos, mit tanít a Biblia a gyógyulásról? Olvass tovább, és fedezd fel!