Amit a világ nagyszerűnek mond, gyakran utálatos Isten szemében. Amin pedig a világ nevet – önfeláldozás, megszenteltség, hit –, azt Isten nagyszerűnek nevezi. A nagyszerűséget nem azon kellene lemérni, hogy bekerül-e a neved a New York Timesba. Amit a menny feljegyez, annak kevés köze van ahhoz, hogy mi történik a tőzsdén, a Broadway színpadán vagy a következő olimpiai játékokon. A mennyet sokkal jobban érdeklik azok, akik mindennap Istenért élnek és helyes dolgokat tesznek hétköznapi körülmények között. Akik gyengédséget, kedvességet és megbízhatóságot sugároznak.

Isten figyel a hétköznapi döntésekre – hogyan viselkedünk a munkahelyen, kifizetjük-e időben a számlákat, hogyan adakozunk Isten munkájára, hogyan bánunk gyermekeinkkel, hogyan gondoskodunk rokonainkról, hogyan reagálunk a szerencsétlenségekre.

Minél régebben járunk Istennel, annál inkább rájövünk, hogy a nagyszerűség az élet apró helyzeteiben található. Teljesen megfelel számunkra, hogy hétköznapiak legyünk és ne ismerjenek el minket ezen a földön. Isten tudja, hogy igazából mi történik, és Ő értékeli a becsületes hétköznapi embert.

Nemrégiben egy Carlo Boekstaaf nevű ember sírja mellett álltam. Negyed évszázadig hűséges másodpásztor volt gyülekezetünkben. A Suriname Köztársaságban, Dél-Amerikában született még a gyarmati időkben, iskolai tanulmányait Hollandiában végezte, aztán fiatalemberként emigrált Amerikába. Eleinte családja nyomdájában dolgozott. Egyik este, miközben egy keresztény televíziós műsort nézett, átadta szívét Krisztusnak.

Carlo csatlakozott gyülekezetünk imaszolgálatához, otthoni bibliaórákat vezetett, és idővel ő lett a helyi bibliaiskolánk vezetője. Végül világossá vált, hogy Isten teljes idejű pásztorként akarja látni.

Carlo soha nem járt teológiára, nem írt egy könyvet sem, és soha nem szerepelt igehirdetőként nagy összejöveteleken. Mégis valószínűleg ő volt a legkedvesebb, legistenfélőbb ember, akit valaha ismertem. Az imádkozás és a becsületesség embere volt. Gondoskodó lelkülete miatt sok időt töltött az emberekkel. Az ő szerény módján nagy hatással volt közösségünkre. Mélységesen érezzük hiányát.

A hétköznapi emberek rendkívüli nyomokat hagyhatnak, miközben átengedik magukat Isten céljainak. Nincs szükségük arra, hogy előtérbe helyezzék magukat. Egyszerűen tisztességgel élnek, szorgalmasan dolgoznak, és megengedik Istennek, hogy véghezvigye azt, amire elhívta őket, legyen az valami kicsi vagy valami nagyszerű.

Folytatnunk kell a kis dolgok cselekvését, tenni a jót, még akkor is, ha ez nem népszerű, még akkor is, ha a nap végére teljesen belefáradunk. Isten feljegyzi ezeket a dolgokat. Figyeli az egyedülálló anyát, aki nappal gondoskodik gyermekeiről, éjszaka pedig imádkozik értük. Figyeli az üzletembert, aki az ügyfeleivel becsületesen bánik, még akkor is, ha ez egy kicsit többe kerül neki. Észreveszi azokat, akik hűségesek Isten házához annak ellenére, hogy mi megy a tévében vagy a moziban azon a hétvégén.

Isten tervei népe számára nem összehasonlíthatóak a világ elmúló jutalmaival. Amit Ő eltervezett azok számára, akik teljes szívükből szeretik Őt, az több, mint amiről valaha is álmodtál. Isten többre teremtett téged.

 

Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.