2. Utasítsuk el a viszálykodást! 

Azonkívül, hogy a Sátán vádaskodik, azzal is ellophatja békességünket, hogy rossz érzéseket hoz fel bennünk egy másik emberrel szemben. Valaki érzelmileg vagy verbálisan bántalmaz minket, és mi ellenszenvet dédelgetünk ellene. Folyamatosan tűnődünk a sértésen: Nem hiszem el, hogy itt hagyott… Nem hiszem el, hogy nem köszönt, amikor elmentünk egymás mellett a folyosón… Beházasodtam ebbe a családba, és úgy kezelnek, mint valami mocskot, míg azt hiszik, hogy a férjem (feleségem) a tökéletesség szimbóluma… Nagyon sokat dolgoztam ezen a szólón, mégis másnak adták… Ez a rosszindulat biztosan eltünteti a békénket.

Jézus arra szorgalmaz minket, hogy mi magunk kezdeményezzünk, amikor valakivel békétlenségben vagyunk: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat!” (Mt 5,23–24). Jézus szerint a béke helyreállítása és a viszály elrendezése sokkal fontosabb, mint egy dicsőítő alkalom. Elvégre hogyan énekelheted őszintén: „Áldunk és imádunk Téged”, ha a többes szám valaki olyanra utal, akit megvetsz, vagy aki téged vet meg? Mi érdekli jobban Istent: egy dal vagy a megbékélés?

Isten azt akarja, hogy visszaszerezzük a békét kapcsolatainkban, hogy aztán nyílt és őszinte szívvel tudjuk dicsőíteni Őt.

Mi történik abban az esetben, ha megpróbálod elérni azt az embert, de ő elküld téged? Akkor egy másik úton juthatsz el a békességhez. Átengedheted ezt a helyzetet Istennek abban a tudatban, hogy te megtetted, amire kért téged. Ezért mondja a Biblia: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12,18). Biztos, hogy néha a másik ember szíve olyan kemény, hogy a béke nem jöhet létre, de meg kell tennünk mindent, ami hatalmunkban áll, hogy megbékéljünk. Ha a másik személy egy másik államban él, felvehetjük a telefont és felhívhatjuk. A mi munkánk az, hogy megfelelő legyen a lelkületünk, legyünk őszinték és kérjünk bocsánatot, még akkor is, ha azt gondoljuk, talán félreértettek minket – és aztán hagyjuk Istenre az eredményeket.

 

Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.