június 1. vasárnap
„Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk…” (Róma 5:8)
A műhiba olyan szó, amelyet a Grace klinikában szereplő sármos orvosok előszeretettel hangoztatnak, hogy bebizonyítsák: nemcsak izom van ott, hanem agy is. De mit is jelent valójában?
Képzeld el, hogy a füledet letépi egy kattant mókus (ne kérdezd, hogyan), az orvos pedig, ahelyett, hogy szakszerűen újraillesztené, előhúz a fiókból egy irodai tűzőgépet, azzal hozza helyre, majd azt mondja: Otthon igyál rá egy kis pálinkát, az majd segít. Ez egy elég extrém példa, de jól mutatja, mi számít műhibának: ha az orvos nem a szakmai szabályoknak megfelelően jár el, és ezzel kárt okoz a betegnek.
A bűneinkkel kapcsolatban néha mi is úgy viselkedünk, mint egy sietős orvos: a zűrös szitukat befáslizzuk, sebtapaszt ragasztunk a gázos dolgainkra, és úgy gondoljuk, hogy így rendben is vagyunk Istennel, mert a szívünk mélyén igazából jó emberek vagyunk. Pedig az igazság az, hogy a szívünknek sokkal alaposabb kezelésre lenne szüksége.
Amikor megbánjuk a bűneinket Isten előtt, az olyan, mintha beismernénk, hogy betegek vagyunk, és kérjük a gyógyszert, amely képes megmenteni minket. Jézus a keresztre vitte a bűneinket, és megmentett tőlük. De hogyan lehetséges ez?
Van egy igaz történet egy emberről és az ejtőernyős oktatójáról. A férfi kitárt karral vetette ki magát a repülőből a végtelennek tűnő égbe, azonban a kioldó zsinór beakadt. Az ejtőernyő nem nyílt ki. A férfi elkezdett zuhanni a föld és a biztos halál felé, mégis életben maradt. Hogyan? Másodpercekkel a becsapódás előtt az oktatója aláfordult, és a testével felfogta az ütést. Vállalta egy eséstompító matrac szerepét – és belehalt. A tanítvány viszont életben maradt. Jézus a kereszten felfogta a becsapódás teljes erejét.
És most?
Ma állj meg egy percre, és gondolj bele: számodra ki Jézus? Nem csak úgy, általában – hanem neked, személyesen. Nézd meg ezt a kétperces videót, és engedd, hogy ma közel jöhessen hozzád. Mert Ő él, fontos vagy Neki, és szeretne nemcsak a Megváltód, hanem a barátod is lenni.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…