június 6. péntek
„Mert az ő alkotása vagyunk…” (Efezus 2:10)
Azt hinné az ember, hogy a híres és gazdag emberek a legkevésbé sem szeretnék méreggel meg ronda baktériumokkal teletömni az arcukat. A botox mégis szinte elmaradhatatlan kiegészítővé vált. Miért? Mert a fiatalság és a szépség korunk legértékesebb valutája. Azt szeretjük, ha a popsztárok extra karcsúak, a színészek ultrahibátlanok, a modellek bőre pedig selymes, mint egy babapopsi. A világtól akkor számíthatunk vastapsra, ha szépek vagyunk.
És ez minket is beszippant. Minden zsebpénzünket elszórjuk: új cipő, divatos frizura, komoly átalakulás – mindez annak reményében, hogy így majd elnyerjük mások tetszését.
Nincs is semmi gond azzal, ha valaki ad a külsejére, és van, amikor tényleg egy kis shoppingolás a legjobb gyógyír, viszont, ha rúzs nélkül már nem is érezzük jól magunkat a saját bőrünkben, az már figyelmeztető jel.
Könnyen átfordulhat a dolog megfelelési függőségbe. Ha megdicsérnek, hogy milyen jól nézünk ki, ha sikerül berúgnunk a hálóba a labdát, vagy osztályelsők vagyunk, akkor királyul érezzük magunkat. De a valódi lényünk jóval több annál, hogy szépek, sportosak vagy okosak vagyunk. Ami igazán számít, az Isten tetszése. A menny elismerése pedig nem annak szól, amit teszünk, hanem annak, hogy Isten átragyog rajtunk. Arra vágyunk, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek rólunk, miközben a mennyei Atya eleve jó véleménnyel van rólunk: „Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid! Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!” (Zsoltárok 139:17 EFO).
És most?
Nézd meg ezt a képet – tele van azzal, amit Isten mond rólad. Lehet, hogy most nem így érzed…, de Ő akkor is így lát. Tedd ki valahová, ahol mindennap láthatod, és olvasd fel hangosan! Hagyd, hogy ezek az igazságok lassan beszivárogjanak a szívedbe! Mert amit Ő mond rólad, az alakítja igazán, hogy ki vagy.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…