Két angyalka ül a felhőn.

– Játsszunk embereset? – ajánlja az egyik.

– Az meg mi? – kérdi a másik.

– Te ülj át a másik felhőre, fordíts nekem hátat! Én hívni foglak, te meg majd nem jössz.

– Jó, kezdjük! – feleli lelkesen a másik. 

– Angyalka, gyere ide!

– Itt vagyok!

– Nem, neked azt kell mondani, hogy nem megyek!

– Bocsánat, kezdjük elölről!

– Angyalka, gyere ide!

– Itt vagyok, mit szeretnél?

– Jaj, nem, megint elrontottad! Neked nem kell jönni, akárhogy is kérlellek. Na jó, inkább cseréljünk szerepe: te hívj, és én nem jövök.

– Jól van. Angyalka, gyere ide!

– Dehogy megyek!

 – Nem jössz? Nem baj, akkor jövök én.

Amikor az emberek elszakadtak Istentől, az egy nagyon szomorú nap volt. Aztán Jézus eljött, meghalt értünk, szabad utunk lett Istenhez. És az emberek nagy része azt mondja erre: „Engem ez nem érdekel!”

Az ember újra és újra nemet mond Istennek, de Isten újra és újra igent mond az emberre. Ő utánunk jön, nem egyszer, hanem számtalanszor. Amikor végre rácsodálkozunk a kegyelemre és szívünkbe fogadjuk őt, Isten mennyei családjába kerülünk, ahol soha nem unalmas az élet.

Te emlékszel még, hogyan kezdtél el Isten dolgai iránt érdeklődni? Magadtól kezdted keresni Jézust, vagy valaki beszélt neked róla, netán hozzá sodortak az események?

Emlékezz vissza az első időkre, és adj hálát az emberekért, történésekért, lehetőségekért, amelyek Istenhez tereltek téged!

 

És most?

Van egy sztorid arról, hogy hogyan tapasztaltad meg Isten nagyságát, szeretetét, gondviselését az életedben? Kérd meg Istent, hogy készítsen elő egy alkalmat, amikor megoszthatod a történetedet valakivel, aki még nem keresi Őt! Az embereknek sokszor kell Istenről hallaniuk, mire elér a szívükig az evangélium. Akármilyen lesz is a fogadtatás, tudd, hogy ez egy fontos történet, és a maga idején megtermi a gyümölcsét. Te csak légy bátor és meséld el, a többi a Szentlélek dolga!