A káposztáskő című magyar népmesében egy olyan család történetét olvashatod, akik között járványszerűen terjedt el a jövő felőli aggódás. Olyannyira, hogy a lánykérésre érkezett fiú világgá menekült tőlük. Vicces történet, ugyanakkor kire ne volna jellemző, hogy túlagyalja a problémákat? Jobb félni, mint megijedni – tartja a közmondás is. Valaki viszont már szinte sportot űz abból, hogy kitalálja a legrosszabb eshetőségeket, s közben úgy felhergeli magát, hogy se enni, se aludni nem tud. Idegesen, éhesen és fáradtan pedig elég kevés ember tud jól teljesíteni, így aztán nem csoda, ha nem lesz sikerélmény a végén.

Mit tehetsz, ha kóstolgat a szorongás?

1. Ne kezdj horrorsztorikat gyártani a fejedben arról, hogy mi rossz történhet veled! Imádkozz inkább, hogy Isten a lehető legjobban alakítsa a dolgokat!
2. Tégy meg minden tőled telhetőt! Ha ezek után sem sikerül valami, az nem a te hibád lesz, legfeljebb megtanulsz kimászni az ilyen kátyúkból is.
3. Ne akadj ki azon, ha hibázol! Járni sem úgy tanultál meg, hogy megvártad, míg elég ügyes leszel hozzá. Elindultál, leestél, legközelebb már tovább jutottál. Közben meg szereztél a szüleidnek pár vidám pillanatot.
4. Ne vegyél mindent halálosan komolyan! Kérdezd meg magadtól: amin most stresszelek, az tíz év múlva is számítani fog? Vagy nézd meg, mások mivel küzdenek: lehet, hogy valaki szívesen cserélne veled.

 

És most!

Vegyél egy nagy lapot, és egy grafitceruzával írj ki magadból minden feszkót: amitől félsz, ami aggaszt, akivel bajod van, ami nem megy, ami elképzelhetetlen, ami megkeseríti az életedet, vagy csak elveszi az örömödet!

Mindent írj ki magadból, vagy rajzold le, ha úgy könnyebb! Aztán végy elő egy fekete filctollat, és nagy betűkkel írd le: „Amúgy meg van Isten is!”
Legyen ez a válaszod minden helyzetben, amikor beszorítva érzed magadat!