Egy csapat fiatal igyekezett eljutni a város egyik végéből a másikba. Egyikük hirtelen lemaradt, vonaljegyet akart vásárolni. A többiek nevetni kezdtek: „Minek az neked? Istené az egész föld, mi meg az ő gyermekei vagyunk, nekünk adott mindent! Arról nem is beszélve, hogy van hatalma távol tartani tőlünk a jegyellenőröket.” „Én nem az ellenőr miatt szoktam jegyet venni, hanem mert igénybe veszek egy szolgáltatást, ami pénzbe kerül. Ez így tisztességes” – hangzott a csendes válasz.

A becsületes ember nem csak akkor cselekszik helyesen, amikor mások látják. És nincs szüksége rá, hogy mások helyeseljék. Ez egy életmód, belső indíttatás. Egy bizonyságtétel arról, hogy ő a szent és tiszta Isten törvényeihez tartja magát akkor is, ha annak ára van. 

Ahogy a zsiványságba is szépen lassan tanul bele az ember, ugyanúgy a becsületességet is gyakorolni kell. Mi kell hozzá?

1. Erős meggyőződés, hogy a tiszta lelkiismeret többet ér, mint az előremenetel.
2. Éber lelkiismeret, ami jelzi, hogy adott helyzetben mit diktál a becsület.
3. Élő kapcsolat az igaz és szent Úr Istennel, aki napról napra megújít a kegyelmével, megerősít a szavával, tanácsol Szentlelkével.
4. És végül: kitartás és elhatározás, hogy ha ma nem is sikerült, de legközelebb jobban igyekszik.

A tisztességtelenségnek is, a becsületességnek is megvan a maga hozadéka. A kérdés mindig az, hogy mit tartasz értéknek.

 

És most?

A te életedben vannak most olyan dolgok, amelyekben nem vagy teljesen biztos, hogy kedvesek-e az Úr előtt? Melyik foglalkoztat a leginkább ezek közül? 

Beszéld át az Úrral, hogy konkrétan mi ez; hogyan vélekednek róla a kortársaid; mit mondanak a felnőttek; van-e rá példa a Bibliában; te hogy érzed: békességed van ebben, vagy inkább felkavar.

Ha írsz naplót, jegyezd fel a mai dátumot, és hogy az ima végén mire jutottál, hogyan viszonyulsz ehhez a dologhoz, hogyan fogsz eljárni ezzel kapcsolatban.