július 30. szerda
„Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.” (Zsoltárok 18:19)
Egy ideális világban nem volna veszedelem. Egy ideális világban nem törne semmi rossz az emberre váratlanul. Csak az ideális világ az ember bukása óta nem ezen a földön van, hanem a mennyek országában.
De…
Valami óriási dolog, hogy van, lehet kihez futni akkor is, amikor összedőlni látszik minden. Bármi is vesz körül, van egy hely, ahol oltalom, biztonság, szeretet, megértés vár. Akkor is, ha nincs a közelben senki, aki megvédhetne. Akkor is, amikor pont a legközelebb állók vannak a legtávolabb. Az Úr mindig épp elég közel van ahhoz, hogy biztos támaszod lehessen. Nem csak úgy, hogy meghallgat, bár legtöbbször ennyi is elég. Ő segíteni is tud. Jószándékká tehet ellenséges indulatokat, barátira fordíthat rosszul indult kapcsolatokat, még csak a körülményeket is képes úgy alakítani, hogy a hasznunkra legyenek.
Amikor nagyon rosszul alakulnak a dolgaid, vagy hirtelen olyan helyzetben találod magadat, ami kényelmetlen vagy egyenesen bántó, tudd, hogy hol találsz biztos menedéket.
És most?
Ha éppen olyan helyzetben vagy, amiről a fenti idézet is szól, akkor használd emlékeztetőnek ezt a zsoltárrészletet! Ahelyett hogy elcsüggedsz, mondd ki hangosan! Aztán figyeld meg, milyen módon jelenik meg az Úr a szorongatott helyzetedben, milyen változásokat tapasztalsz! Ha vezetsz hálanaplót, jegyezd fel a konkrét történéseket ezzel kapcsolatban! Meg fogsz lepődni, mennyire hűséges az Úr!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…