augusztus 5. kedd
„Jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba!” (Jeremiás 31:21 Károli)
Lia gyerekként nagyon szerette a hittanórákat. Szülei hitben nevelték, tőlük tanult imádkozni, esténként együtt olvasták a Bibliát. Aztán a kislányból tini lett. Legjobb barátnője más háttérből jött, Lia pedig elkezdte szégyellni a hitét. Nem imádkozott, nem olvasott igét. Egy darabig minden jól ment, egyik buliból mentek a másikba, de aztán elkezdett szétcsúszni minden. A lány kétségbeesetten kereste a kiutat, azonban egyre mélyebbre süllyedt. Egy családi temetésen épp átment egy szobán, amikor a nagynénje utánakiáltott: „Lia, kicsim, gyere haza, Jézus vár téged!” Liát eltalálta ez a mondat. Rádöbbent, hogy igen, neki is hiányzik Jézus, de hát van, lehet még visszaút? Sírva leborult Jézus elé, megvallotta az elmúlt évek baklövéseit, ismét felajánlotta Neki a szívét. És nemcsak, hogy ugyanolyan lett minden, mint gyermekként, hanem még sokkal jobb.
Gyerekkorban minden csupa játék és mese. Aztán befigyelnek a kamaszévek, az élet a feje tetejére áll. Mindent újra kell értelmezni, megkeresni a helyét az életünkben. Az Úrral is ez a helyzet. Jézus nemcsak egy mesebeli figura a gyerekkorból, hanem Úr és Isten. Ő a jó Pásztor, az élet vize, a csodálatos Tanácsos, a békesség Fejedelme, a szívek és gondolatok ismerője, a feltámadás Ura, a testté vált ígéret, a világ világossága, az Atyához vezető út, igazság és élet.
És most?
Ha úgy érzed, messzire sodródtál, akkor neked is szól a hívás: „Gyere haza Jézushoz, vár téged!” Ne várd meg, míg minden széthullik körülötted, vizsgáld meg a lelkiismeretedet még ma, és rendezd, ami szükséges!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…