augusztus 14. csütörtök
„Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jeremiás 32:17 Károli)
Mit mond el neked a teremtett világ az Alkotójáról? Istennek melyik tulajdonságát juttatja eszedbe a nyári csillaghullás, az erdő zizegése, a patak csobogása, a pillangók röpte, a naplemente színkavalkádja vagy egy harmatcsepp a virágok szirmán? Csodálatos látni azt, ahogyan a világmindenség működik! Minden mindennel összefügg, az egyes részek gyönyörűen illeszkednek egymáshoz. A vak is látja, hogy ez nem lehet véletlen. Ami pedig a legcsodálatosabb: ugyanaz az Isten, aki összerakta ezt a világot és hihetetlen precizitással működteti, a te életedet sem tervezte kevésbé pompásnak, mint azt, amit magad körül látsz.
Ha elolvasod a Biblia legelső lapjain a teremtéstörténetet, azt találod, hogy Isten minden alkotói tevékenység után jó érzéssel összegezte, hogy amit teremtett, az jó, sőt ahogy teljesebbé vált a világ, annál elégedettebb volt a Teremtő.
Tudod úgy szemlélni magadat, mint Isten egyik műalkotását? Valamit, amiből csak egyetlenegyet készít, amit soha többé nem fog megismételni, amibe minden szeretetét, kreativitását, tudását beleönti nap mint nap? Ráadásul a munka még nem fejeződött be: napról napra újabb dolgokat hoz elő belőled az Úr, egyre ügyesebb, tapasztaltabb leszel, így a te személyiséged is egyre színesebbé, érettebbé, értékesebbé válik.
A Teremtő nem pihen veled kapcsolatban, és a téged körülvevő világgal kapcsolatban sem. Bízz a folyamatban!
És most?
Szakíts ma időt arra, hogy megcsodáld Isten teremtő munkáját a természetben, és keresd ugyanennek a párhuzamát a tükrödben is! Ugyanaz a kéz rakott össze téged is, lennie kell hasonlóságnak.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…