„Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat: ha akarom, olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt…” (Csukás István: Pom Pom)

Az alkalmazkodás, sokoldalúság fontos dolog, megkönnyíti a társas kapcsolatokat. Ugyanakkor ha valaki folyton változtatja a véleményét, viselkedését attól függően, hogy éppen kivel áll szemben, vagy mások igényeit mindig fontosabbnak tartja a sajátjánál, az már nem annyira egészséges dolog. 

A Biblia tanítása világos erről: szeresd a másikat úgy, mint magadat! 
Ha mindig minden a másikról szól, az nem szeretet, hanem önfeladás. 
Ha mindig minden rólad szól, az nem szeretet, hanem önzés. 

A szeretet olyan megoldásokra törekszik, amelyek mindkét fél ügyét előrébb viszik. Ezek sosem egyszerű és gyors játszmák, de hosszú távon kifizetődnek.

Ha nem akarsz hol ilyen, hol olyan emberré válni, két dologban kell megerősödnöd:

1. Te Isten remekműve vagy. Nem szégyellni való hiba az, ahogyan gondolkodsz, érzel, reagálsz, hanem így lettél összerakva.
2. Meg kell tanulnod nyíltan kommunikálni az igényeidről és a határokról, s bölcsen megválasztani, hogy kinek, minek a kedvéért változtatsz magadon!

 

És most?

Van egy olyan lírai műfaj, amit úgy neveznek: önismereti vers. Reményik Sándor, Ady Endre, Babits Mihály – csak néhány nagy név, akik gyakran foglalkoztak ezzel a témával. Csatlakozz most hozzájuk, és írd meg a te saját „Én vagyok” versedet! Írd le a nevedet, minden betűt más-más sorba írva! Ezek lesznek a verssoraid kezdőbetűi, ezekhez kapcsolódva próbáld megfogalmazni, ki vagy te, merre tart az életed, mit tartasz fontosnak, milyen elvek, érzések, gondolatok mozgatnak!