Mózes tizenkét tekintélyes embert küldött Kánaánba, az ígéret földjére, hogy kikémleljék a földet, és hírt hozzanak róla. Mind ugyanazokon a helyeken jártak, ugyanazt tapasztalták, mégis más következtetésre jutottak. Tízen azt mondták, valóban csodálatos vidék ez, de kizárt, hogy el tudják foglalni. Józsué és Káleb viszont továbbra is lelkes maradt: „Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja” (4Mózes 14:8). A nép mindkét beszámolót meghallgatta, s végül a félelem lelkületének engedett annak ellenére, hogy nem egyszer tapasztalták Isten természetfölötti segítségét.

Mindig lesznek olyan helyzetek, amikor döntened kell, kinek hiszel. És mindig lesznek melletted óvatoskodók és merész tanácsadók egyaránt. A félelem lehet jó, amennyiben megakadályozza, hogy baj történjen. Ugyanakkor ez a Sátán egyik legkedveltebb eszköze arra, hogy távol tartson a tejjel-mézzel folyó földektől. Ha van ígéreted az Úrtól, ha tudod, hogy Isten akaratában vagy, akkor ne embereket kérdezz először! Istentől kérdezd meg: ez az, amiről beszéltél? Aztán tedd fel a kérdést magadnak: Mit tennék, ha nem félnék?

 

És most?

Ha még nem tudod, mit szán neked az Úr, akkor első lépésként kérd, hogy hintsen el a szívedben egy álmot, egy konkrét célt, ami jelen pillanatban még elképzelhetetlennek tűnik! Amikor aztán alkalmad nyílik elindulni ebbe az irányba, ne habozz! Tudd, kinek hiszel, és légy meggyőződve, hogy Istennek van hatalma arra, hogy eljuttasson a célig, még ha óriások állják is el az utat!