szeptember 5. péntek
„Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” (Zsoltárok 130:4)
A vonat lassan közeledett az állomás felé. Egy fiatalember idegesen tekintett ki az ablakon. Miután útitársa szóba elegyedett vele, elmesélte neki, hogy fiatalon megszökött otthonról, nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták. Hamarosan börtönben találta magát, és nagyon megbánta addigi életét. Éppen aznap szabadult. Írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, de azt is megérti, ha ez túl nagy kérés. A délutáni vonattal fog érkezni, ha készek visszafogadni őt, kössenek a kert végében álló diófára egy fehér kendőt, amit láthat a vonatról, amikor arra halad el. Ha a fa üres lesz, akkor nem száll le a vonatról.
Amint az utolsó kanyarhoz közeledtek, a fiún feszültség lett úrrá. Arra kérte a társát, hogy nézze meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A távolban feltűnt a vén diófa, az útitárs pedig felkiáltott a látványtól: a fa telis-tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.
Kemény dolog ez. Már azt is nehéz bevallani, hogy tévedtünk, de mi van, ha a másik nem is fogadja el a bocsánatkérést?
A bocsánatkéréssel nem az a cél, hogy te jobban érezd magadat, vagy hogy minden a régi legyen, hanem hogy rendezd az adósságodat. És igen, lehet, hogy semmi nem lesz már olyan, mint volt, de az is előfordulhat, hogy egy magasabb szintre jut a kapcsolatotok, és erősebb lesz, mint valaha.
Amikor bocsánatot kérsz, öt dologra figyelj:
És most?
Ha tudod, hogy hibát követtél el, először Istentől kérj bocsánatot, hogy nem figyeltél Rá, majd kérd meg, hogy mutassa meg neked a bocsánatkérés idejét és módját! Ha az segít, írd le egy papírra a fenti öt pont alapján, hogy mit fogsz mondani!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…