Sék Gusztáv A békesség című versében egy festőről ír, akit arra kértek, hogy rajzolja le a békességet. Először nyugodttengert rajzolt, rajta egy hajót, aminek utasai lusta álomba merültek, de a lap a szemétbe került, mert nem békesség volt rajta, hanem szélcsend és unalom. Aztán egy szundító öreg bácsit festett, majd virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat, de egyik sem nyerte el a tetszését. Estefelé vihar jött, a festő az ablakból nézte a tájat, s Istent kérte, hogy tegyen csodát. Tekintete ekkor a ház előtt álló tölgyfára esett, és észrevette, hogy az egyik benső ágon egy madár alszik:

Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.

Szeretnél te is így aludni a bajok idején is, nem akadni ki semmin, rezzenéstelen arccal fogadni, bármit hozzon az élet? Nem könnyű ez, különösen akkor, amikor minden összefog ellenünk. Isten azonban ezt a teljes, körülményektől független békességet kínálja neked is, és csak annyit kér, hogy bízz Benne: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3).

A madár azért nyugodt, mert tudja, hogy vannak szárnyai – bármikor el tud repülni. Te pedig azért őrizheted meg a békességed minden helyzetben, mert tudhatod, hogy van Istened, aki minden bajból ki tud menteni, és semmi sem történik veled, amivel ne lenne egy nagyobb célja.

 

És most?

Leülsz a székre, eszel a fagyiból, megtanulod a feladott leckét – mert megbízol az asztalosban, a cukrászban, a tanárban. Ezeket már észre sem veszed, annyira természetesek.

A mai napon igyekezz észrevenni a bizalom-helyzeteket, és ha elcsípsz egyet, használd arra, hogy megvalld Istennek, hogy Benne is így bízol – vagy legalábbis szeretnél. Például, utazás közben tudasd az Úrral, hogy ahogy a buszsofőrnek elhiszed, hogy biztonságban elszállít egyik helyről a másikra, úgy abban is biztos vagy, hogy az Úr szintén képes erre.