Egy meleg nyári napon a légy és a méhecske összefutott az erdő szélén. „Hová repülsz?” – kérdezte a légy. „A virágokhoz – felelte a méh. – Ott, a rét mögött épp most virágzik a mályva, a bazsarózsa és a lóhere. Micsoda aroma! A szárnyaim szinte maguktól visznek!” A légy meglepődött: „Most jövök onnan, nem vettem észre semmi ilyesmit. Kicsit távolabb viszont találtam egy kukát tele finomságokkal: ételek szétszórva, meg pár lekváros paca. Repüljünk inkább oda!” A méh megrázta a fejét: „Én nem járok ilyen helyekre. Nekem nem csak az íz fontos, hanem a tisztaság és a haszon. A virágokból származó méz táplálja a méhkast. És a te lekvárod mire jó?” A légy kinyitotta szárnyait: „Nem kell mindenkinek a szirmok között röpködnie. Van, aki jól érzi magát a kukában.” „Lehet – szólt halkan a méh. – De hogy mit találsz a világban, az attól függ, hogy mit keresel. Meg hogy kivel társulsz.”

Egyesek mindenhol a szemetet találják meg, mások az értékeket keresik. Az első találkozásnál nem mindig egyértelmű a kép, de egy idő után kitűnik, hogy ki húz a fény felé, és ki az, aki a sárba. Mindannyiunkba be van építve egy vészcsengő, ami jelez, ha valami nincs rendben. Figyelj erre a jelzésre, és légy óvatos azokkal, akiknek a gondolkodása nem tiszta! Mondj bátran nemet azoknak, akik rosszra vinnének! Nem az a merész, aki őrültségeket is bevállal egy kis figyelemért cserébe, hanem aki ki mer állni a saját értékei mellett.

A barátok nemcsak visszatükröznek téged, hanem befolyásolják, hogy merre haladsz! 

 

És most?

Vedd elő a telefonodat, keresd ki a fotókat, amiket készítettél, és nézd meg, kik vannak a képeken! Melyikükkel töltenél el szívesen egy hónapot egy magányos szigeten, és melyikükkel semmiképp?