2004 novemberében négy vízimentő és egy tinédzser nagyjából 100 méterre úszott Új-Zéland partjai mellett, amikor egy csapat palackorrú delfin hirtelen szoros gyűrűt font köréjük. A delfinek több mint félórán át tartották az alakzatot, farkukkal vadul csapkodva a vizet. Az úszók meglepetése rémületté vált, amikor észrevették, hogy egy hatalmas fehér cápa köröz alattuk. Ekkor több delfin kivált a rajból, és mint a kilőtt torpedó, nagy sebességgel nekirontott a ragadozó oldalának, kemény állkapcsukkal erős ütést mérve rá. A cápa megzavarodott a váratlan támadástól és eliszkolt. A delfinek egészen a partig kísérték a vízimentőket, és csak akkor fordultak vissza, miután meggyőződtek róla, hogy a védenceik biztonságba kerültek.

Ez a történet csodálatos képe annak, ahogy Isten angyalai vigyáznak az Úr népére. A vízimentőknek elsőre úgy tűnt, hogy a delfinek csapdába ejtették őket, de kiderült, hogy valójában élő pajzsot alkottak köröttük.

Ez nem ritka jelenség. Időnként a semmiből bukkannak elő állatok, emberek, tárgyak, amiknek elvileg semmi keresnivalójuk nem volna ott. Elsőre meglepőek, valamikor egyenesen ijesztőek is, aztán később kiderül, hogy nem véletlenül voltak ott: az isteni gondviselés küldte, hogy távol tartsák a bajt.

Ha ilyesmi történik veled, azt érdemes naplózni – jó ezekre visszaemlékezni később. Sőt, mondd el másoknak is, hatalmas bizonyság lesz ez Isten jóságáról, hűségéről, gondviseléséről azok számára, akik éppen reménytelen helyzetben érzik magukat.

És most?

Oszd meg a vízimentők történetét másokkal, és kérdezd meg, velük előfordult-e, hogy Isten megmentette őket egy nehéz helyzetből, vagy tapasztalták-e Isten különös gondviselését valamilyen módon!

Ha azok között keresgélsz, akik aktív imaéletet élnek, egészen bámulatos történeteket is fogsz hallani – és nem véletlenül!