október 21. kedd
„De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!” (Mikeás 7:7)
Azt mondják, semmi sem számít igazán, amit a „de" előtt mond ki az ember. A bibliai igéknél viszont mindig érdemes elolvasni az előtte álló részt is, mert így értjük meg, mihez képest más az, ami a „de” után következik.
Főhősünk, Mikeás körülnézett a világban, és elszörnyedt: az emberek aljasak, csak a pénz az úr; nem lehet megbízni senkiben; az embernek saját családja is az ellensége. Na ezzel szemben mondta azt Mikeás, hogy akárhogy is van, ő nem adja fel. Nem menekül el, hanem marad és megnézi, hogy mit lép erre az Úr. Várja, hogy Isten helyrehozza a dolgokat, mert ami most van, az katasztrofális. Számít Istenre, mert meg fogja hallgatni őt.
Amikor elkeseredsz, mert borzalom az, ami egyes helyeken megy, akkor emlékezz Mikeás szavaira: Isten jönni fog, elhozza a szabadulást, csak kitartóan kell kérni és nem feladni. Óriási ajándék az, hogy tudhatod: ez csak egy állapot, nem ez a végső állomás. A kétségbeejtő jelen és a tisztább, szebb jövő között van egy híd, aminek két pillére van: a töretlen reménység és a szakadatlan imádság.
Ne gondold, hogy ez semmi! A hit és az imádság működik. Mert végső soron Isten az, aki működik.
Istennek mindig elmondhatod, hogy mi az, ami szerinted nagyon nincsen rendjén a világban. Ha valaki, akkor Ő nagyon jól érti miről beszélsz. Neki volt egy tökéletes terve, ami már a kezdet kezdetén bedőlt. És mégsem adja fel, folyamatosan munkálkodik. Azonban kellenek az imaharcosok, akik látják, mire van szükség! Ha szeretnél ebben részt venni, akkor Isten hozott!
És most?
Van egy nagyszerű módszer arra, hogy imádkozz a világért! Úgy nevezik, hogy az ötujjas imádság.
A sablon mindig kéznél van. Amikor eszedbe jut, mondj ujjanként egy-két mondatot, és máris nagyszerű szolgálatot tettél azért, hogy ez a világ jobb legyen!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…