október 22. szerda
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére…” (Zsoltárok 1:1)
Egy osztályban volt két fiú. Az egyikük bőre világos volt, a másiké pedig sötét, ennek ellenére a legjobb barátok voltak. Barátságuk különleges volt, mert nem a kinézetre vagy a közös bőrszínre épült, hanem a kölcsönös megértésre és szeretetre. Egy nap a világosabb bőrű fiú megelégelte, hogy barátját mindig megkülönböztetés éri. Levágatta hát a haját, és amikor megkérdezték, miért tette, azt válaszolta: hogy megegyezzen a legjobb barátjáéval, és a tanár ne tudja őket megkülönböztetni. Mert rövid hajjal úgy néznek ki, mint két tojás.
A játszótéren még nem számít, hogy ki mit visel, mije van, hogyan néz ki, kik a szülei. Aztán egyszer csak a külsőség lesz az egyetlen, ami fontos. Elindul a címkézés, hogy ki milyen, méltó-e a társaságra, kik tartozhatnak a bandához és milyen feltételek mellett…
Akik nem ismerik Isten szeretetét, azok marják egymást, mert csak ehhez értenek. De ha te tudod, hogy mit tett Jézus érted és azokért, akiket valamiért a perifériára szorítanak, akkor ne állj be a sorba! Válogasd meg, kinek a véleményére adsz, kit miben követsz, kiről hogyan nyilatkozol! Utólag nagyon tudnak fájni a megbánt undok szavak, szeretetlen tettek.
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – írta Antoine de Saint-Exupéry, és ez egy nagyon jó tanács arra is, hogyan lásd az embereket magad körül. A szíveddel nézz! Akkor lehet, hogy te is csak annyi különbséget fogsz látni, hogy a másiknak rövidebb a haja, egyébként meg olyanok vagytok, mint két tojás.
És most?
A filmkészítők szándékosan igyekeznek mindenféle embertípust megjeleníteni a filmjeikben. Te hogy állsz az ismeretségeiddel? Mindig ugyanolyan típusú barátokat keresel, vagy igyekszel minél többféle embert megismerni? Menő barátja mindenkinek van, de te szoktál beszélgetni olyannal, aki például kerekesszékes, aki más nyelven beszél, akinek nincs okostelója, aki egy komoly betegséggel küzd, akinek nem élnek a szülei – vagyis aki eltér az átlagtól?
Lépj ki a komfortzónádból, és időnként nyiss olyanok felé is, akik talán nem népszerűek, de érdekesek, különlegesek, másak!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…