Szeretni sokféleképpen lehet. Másképp szereted a chipset és másképp anyukádat. Másképp kapcsolódsz ahhoz, akivel egy csapatban játszol, akivel együtt tanulsz, akivel együtt laksz, akiért rajongsz, akibe szerelmes vagy, akivel minden titkodat megosztod vagy akihez egy különleges tulajdonsága miatt vonzódsz...

Ezek mind-mind más szinten érintenek, mást adnak, másképp mozgatnak.

Amikor rád van bízva, hogy ki legyen melletted, akkor nyilván azokat választod, akik a legközelebb állnak hozzád, akivel könnyen szót értesz, aki hasonlít rád, aki segít. Jézus azonban nem így gyűjtött maga köré tanítványokat, egyébként Júdás biztosan nem lett volna köztük, de lehet, hogy még Lévi vagy Simon sem. Az a tizenkét fickó folyamatosan marakodott, értetlenkedett, a Mester ennek ellenére angyali türelemmel tanította őket, együtt élt velük, feladatokat bízott rájuk. Annyira szerette őket, hogy az életét adta értük. Magasra tette a mércét, de nem volt elérhetetlen, hiszen a korabeli beszámolók szerint egy évszázaddal az evangélium megjelenése után a pogányok azt mondták a keresztényekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”

Jézus téged is erre hív: úgy szeress, ahogy ő szeret téged! Ha kíváncsi vagy, hogy néz ez ki a gyakorlatban, olvasd el a szeretethimnuszt (ld. 1Korinthus 13:4–8), az tökéletesen leírja, hogy az isteni szeretet milyen: mit tesz és mit nem.

Ha van most olyan ember a közeledben, akit nehéz szeretni, rajta tudod ezt a legjobban gyakorolni. Ha őt képes vagy elviselni, akkor a többi is menni fog.

És most?

A nap első 10 perce meghatározza a hangulatodat a nap hátralevő részére. Kelj fel reggel, és mondd ezt: „Istenem, szeretlek Téged és szeretem a körülöttem élőket… (itt sorold fel őket név szerint). Segíts, hogy kifejezhessem a szeretetemet Feléd és az emberek felé, s hogy hozzám is eljusson mások szeretete! Ámen.”

Ezek után egész nap igyekezz szeretettel fordulni mindenkihez – türelmesen, kegyelmesen, segítőkészen, kedvesen!