november 15. szombat
„Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal.” (Zsoltárok 105:37)
Miután Mózes megjelent a fáraó előtt azzal a kéréssel, hogy bocsássa el a népét, minden megváltozott. Egyik csapás követte a másikat, a rabszolgasorsban élő zsidók élete sokkal nehezebb lett. Mint amikor belelépsz a tóba, és amerre haladsz, felkavarod a vizet. Sokat kellett tűrni és szenvedni. Viszont a történet végén szabadon és kincsekkel megrakva hagyták el Egyiptomot, s indultak el a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé.
Az élet néha egy vég nélküli zűrzavarnak látszik. Ha ilyenkor csupán arra játszol, hogy minél hamarabb véget érjen a káosz, az nem annyira hatékony, mint ha behívod Jézust ebbe az élethelyzetbe. Minél tovább kell erőből tolnod a feladataidat, annál fáradtabb vagy, nő a hibalehetőség, jön a kudarc, az elkeseredés – ez pedig egy lefelé tartó spirált eredményez. Viszont Jézussal együtt győztes vagy már most. Egyedül Ő képes a zűrzavart tapasztalattá formálni, a nehézségeket bizonyságtétellé, a megpróbáltatást diadallá, az áldozatot győzelemmé. Vele nemcsak nullára jössz ki a végén, hanem kincsekkel megrakodva haladhatsz tovább.
Isten meg akarja mutatni magát a te történeteden keresztül azoknak is, akik még nem ismerik Őt. Téged meg értékes tapasztalatokkal, kapcsolatokkal, eszközökkel akar gazdagítani.
Ne pocsékold az idődet önsajnálgatásra, kesergésre! Te csak tarts ki és menj tovább! Belátható időn belül, talán napok, hetek, hónapok múlva visszatekintesz majd erre az időszakra, és hálás leszel azokért a kincsekért, melyeket ez idő alatt gyűjtöttél.
És most?
Miért aggódsz, miért csüggedsz, miért háborogsz? Bátorítson Révész Dani éneke: eljön az idő mikor „hálát adsz még az Úrnak, mikor a nehéz idők elmúlnak”.
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…