december 30. kedd
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidók 13:8)
Emlékszel még, hogy mi volt a kedvenc tárgyad ötévesen, tízévesen? Van olyan, amit még ma is ugyanúgy szeretsz?
Ahogy telik az idő, úgy formálódik a személyiségünk. Változik az ízlésünk, a véleményünk, a világlátásunk, a kapcsolataink. Másképp oldunk meg feladatokat, másképp reagálunk a helyzetekre, másképp fejezzük ki magunkat. És ez így van rendjén. Az ember folyamatosan fejlődik, és ez nem csupán a fizikai, hanem a mentális és érzelmi állapotokra is kiterjed.
De nem csak mi változunk: ebben a világban semmi nem biztos, minden jön és megy, ide-oda alakul. Ez jó, mert így nem unalmas az élet, mindig van valami új, valami izgalmas. És rossz, mert, amit nagyon szeretünk, az is elmúlik. Mindemellett kell valami, amire mindig lehet számítani. És minél több eleme mozdul egyszerre a világunknak, annál nagyobb szükség van egy sarokpontra, egy megingathatatlan sziklára, egy menedékre – valamire, ami stabil.
Amikor egy biztos pontért sír a lelked, tudd, hogy van ilyen: Jézus Krisztus örök és változatlan. Ő nem módosítgatja a véleményét attól függően, hogy mit diktál a korszellem. A szavai kétezer éve érvényesek, nem avulnak el. Nem változik az sem, ahogy rád néz. A kapcsolatotok csak annyiban változik, amennyire te változol; annyira kerül távol tőled, amennyire te távolodsz el Tőle.
Lassan belépünk a következő évbe, mely most még tele van fehér lappal. Nem tudni, hogy milyen meglepetéseket tartogat, mennyi jót fog hozni, mennyi lesz benne a fájdalom. Egy dolgot biztosra vehetsz: Jézus ott lesz veled. Mindig. Mindenben.
És most?
Te is végig szoktad gondolni év végén, mi minden történt veled az elmúlt 12 hónapban? Ez egy nagyszerű szokás, mert segít megragadni az elmúlt év áldásait és felkészülni a következő esztendőre is. És még szórakoztató is lehet! Ehhez ajánlunk egy vonalvezetőt, ami segít a gondolkodásban, itt tudod letölteni. Ne ijedj meg, nem kell lapokat teleírni, de találhatsz benne olyan kérdést, gondolatot, ami hasznos lesz és előrevisz!
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…