Egyszer egy hajótöröttet lakatlan sziget partjára vetett a víz. Nap mint nap imádkozott, egyre csak kémlelte a horizontot, hátha jön valaki, aki megmenti őt, de hiába. Végül, beletörődve a sorsába, épített magának egy kis kunyhót. Egy nap, miután visszatért a halászatból, szörnyű látvány fogadta: a szeretett kunyhója lángokban állt. Porig égett a kis otthon, csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. „Hogy tehetted ezt velem, Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt? Már épp kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával. Olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban. Miért kellett ezt is elvenned tőlem?" – kiáltott Istenhez. Másnap hajnalban arra ébredt, hogy egy hajó kötött ki a szigeten. Emberünk nem hitt a szemének. Amikor felszállt a hajóra, megkérdezte a kapitányt, honnan tudták, hogy ő ott van. „Láttuk a nagy füstöt, abból gondoltuk, hogy lehet itt valaki ezen a lakatlan szigeten" – felelte a kapitány.

Amit az ember egy újabb sorscsapásnak vél, az akár egy boldogabb jövő kibontakozása is lehet. Különösen akkor, ha Isten megígéri. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Időbe telik, mire egy mag kikel, vagy mire a bimbóból virág, majd pedig gyümölcs lesz. Sokáig nem látszik semmi változás, aztán hirtelen kipattan valami csodaszép, amire érdemes volt várni.

Vannak dolgok, melyek még kibontakozóban vannak a te életedben is. Nem tudni, hol tart a folyamat, amíg a látható tartományba nem lép.

Ha nem látod, akkor is tudd, hogy Isten kontroll alatt tartja a dolgokat! Ne ess kétségbe, csak várd a kibontakozást!

És most?

Tudsz mondani egy olyan dolgot, ami sokáig megfeneklett vagy egyenesen rosszul alakult az életedben, de a vége nagyon jó lett? Gondold végig, mennyi idő telt el közben, és mi segített neked abban, hogy tovább lépj!

Ha készítenél egy hűtőmágnest a tanulságok alapján, mi állna rajta?