Jancsi csúzlit kapott a nagyszüleitől. Eleinte az erdőben gyakorolt, de sosem találta el a célpontot. Hazafelé tartva meglátta a nagymama kacsáját. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kilőtte a csúzlit – és pont fejen találta a jószágot. A fiú rémültében a farakásba rejtette a tetemet. Vacsora után a nagymama megkérte Sárit, Jancsi nővérét, hogy mossa el az edényeket. Sári azonban így válaszolt: Jancsi majd megcsinálja, hiszen úgy szeret pancsolni, mint egy kacsa – majd jelentőségteljesen ránézett a fiúra. Jancsi szó nélkül mosogatni kezdett. Másnap nagypapa megkérdezte, kinek van kedve fát hozni a kályhába. Sári csak ránézett Jancsira: A farakásból, nagypapa? És a fiú már futott is a fáért. Így ment ez napokig, míg Jancsi végül nem bírta tovább. Odament a nagymamához és bevallotta, hogy megölte a kacsát. Nagymama megölelte, és azt mondta: „Tudom, drágám. Az ablakban álltam, láttam, mi történt. Már akkor megbocsátottam neked, csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sári rabszolgát csináljon belőled.”

Bármit tettél a múltban, Isten mindent látott, mindenről tud. De szeret téged, és kész megbocsátani. Amikor Jézus a kereszten volt, magára vette minden bűnödet és szégyenedet, kifizette értük az árat.

Az ördög nem alszik – elég egy óvatlan pillanat, egy kis gyengeség, és máris bajban vagy. De ne engedd, hogy a gonosz rabszolgát csináljon belőled! Ne hagyd, hogy a bűntudatodat kihasználva hazugságba kényszerítsen, félelemben tartson, vagy szűnni nem akaró önváddal kínozzon. Minél hamarabb kérsz bocsánatot, annál hamarabb leszel túl rajta.

És most?

A Bibliában találsz úgynevezett bűnvalló zsoltárokat, melyekből megtanulhatod, hogyan lehet a bűn felismerését, a szív megtisztítását és a bűnök eltörlését kérni Istentől (6; 32; 38; 51; 102; 130; 143). 

Nézz bele például a 130. zsoltárba (ez nem túl hosszú), vagy az 51.-be (ebben meg nagyon szép hasonlatokat találsz)!