Megfigyelted már, hogy az agyad milyen horrorsztorikat bír néha gyártani? Képes túlgondolni mindent. Az alábbi történetet talán már ismered: A nyuszika szeretné a kertjében lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy a medvének van, el is indul, hogy elkérje. Útközben azon agyal, mit fog mondani neki a medve: „Ez a medve egyáltalán nem barátságos, nem segítőkész. Biztosan azt fogja mondani, hogy nincs is fűnyírója... vagy, hogy elromlott.... Vagy majd kitalálja, hogy valakinek már odaígérte... Senkitől sem hallottam még semmi jót róla… Örülhetek, ha ki nem hajít ez a szemét..." Közben odaér a medve házához, bekopog. A medve ajtót nyit, barátságosan ráköszön: „Szia, Nyuszika, miben segíthetek?” „Tudod mit, medve? Tartsd meg azt a vacak fűnyíródat!”

Lehet, hogy nemcsak a történet ismerős, de a szitu is. Elképzelsz egy beszélgetést vagy egy helyzetet, és persze a legrosszabb verziót vetíted előre, hogy „arra is legyen megoldás”. De valójában csak feltételezel dolgokat, kombinálsz, jó alaposan feldühíted magad. Aztán mire ténylegesen megérkezik a pillanat, már annyira keserű, dühös vagy kiábrándult vagy, hogy ok nélkül is letarolod a másikat. De ha minden jól sikerül, akkor sem vagy képes élvezni, mert a vérnyomásod a plafont veri.

Semmi felől ne aggódj – vagyis állítsd le a fikciókat az agyadban! Ha valami sokesélyes vagy akár totál esélytelennek tűnik, ne stresszelj rajta! Az nem szokott segíteni, csak bokasúlyokat raksz magadra! Persze, felkészülni sosem árt, jó, ha mindig van egy B meg C megoldás a tarsolyodban, de ne arra hangold magad, hogy úgysem fog menni! Inkább beszélj róla Istennel! Mondd el Neki, hogy mit gondolsz, hogyan érzel, de közben vedd számításba azt is, ami előnyös a helyzetben vagy korábbi jó tapasztalat. Légy hálás a biztató jelekért, és köszönd meg előre, hogy amit az Úr kihoz a helyzetből, az mindenképpen jó lesz! 

Nem azzal előzöd meg a csalódást, ha előre felkészülsz a rosszra, hanem ha elhiszed Istennek, hogy bárhogy alakul is, az úgy lesz jó. 

És most?

Tudod, hogy a FOMO az angol Fear of Missing Out  (magyarul: félelem a kimaradástól) kifejezés betűiből keletkezett mozaikszó? Azt is tudod, hogy van ennek egy ellentéte, a JOMO (Joy of Missing Out) – a kimaradás öröme?

Ahelyett, hogy percenként csekkolnád a telefonodat, nehogy lemaradj egy hírről, vagy „túl későn” válaszolj egy üzenetre, próbálj minél tovább arra fókuszálni, ami az offline térben történik körülötted, veled. Élvezd, hogy nem vagy pórázra kötve, és meglátod: csupán olyan dolgokról fogsz lemaradni, melyek nagy része nem is érdemes a figyelmedre!