február 15. vasárnap
„Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsoltárok 121:1–2)
Izráel férfitagjainak a törvény szerint évente három alkalommal kellett megjelenniük az Úr színe előtt, és áldozatot is bemutatni. Az utazás nem volt könnyű és gyors, de még csak biztonságosnak sem volt mondható. A zarándokok énekekkel és imákkal készítették lelküket az Istennel való találkozásra. A fenti zsoltár arra emlékeztette őket, hogy Isten jelenléte, oltalmazó gondoskodása nem csak a szent helyre korlátozódik. Az Úr vigyáz rájuk az úton is.
David Livingstone apjával és nővérével együtt imádkozva a 121. és a 135. zsoltárt olvasta fel, mielőtt 1840-ben Afrikába indult (ahol aztán a kontinens híres misszionáriusa és felfedezője lett). Anyósa, Mrs. Moffat fejében is mindig a 121. zsoltár járt, amikor rá gondolt és imádkozott érte.1
Amikor nagy kihívások előtt állsz, és fogalmad sincs, hogy mihez kapj, akkor tudd: van segítséged! Urad és Megváltód ismer minden csapdát, ami az utadba kerül. Távol tudja tartani tőled azokat, akik a bántásodra lennének, és melléd rendeli azokat, akikre szükséged van. Minden szükséges eszközzel és képességgel el tud látni. Minden hiányt ki tud pótolni. Te csak készítsd a lelked az Úrral való találkozásra, ő pedig majd megmutatja neked, hogy ő nemcsak otthon oltalmazó, gondoskodó, korlátlan hatalmú Úr, hanem biztos védelem az úton is.
Ha csak a hegyeket látod föléd tornyosulni, az azt jelzi, hogy nem emelted elég magasra a tekinteted. A te segítséged mennyei magaslatokból érkezik – az Úrtól, aki a szavával alkotta meg a mindenséget.
És most?
Amikor nagy út áll előtted vagy embert próbáló küzdelemmel kell szembenézned, jó, ha a te tarsolyodban is van egy vándorének vagy épp harci induló. Olyan, mint például ez!
[1] https://www.churchbiblestudies.org/psalms-121-commentary
„Kevés emlékem van a gyerekkoromból. Azt tudom, hogy kilencévesen próbáltam meg először öngyilkos lenni…”
Isten hangjának felismeréséhez a kulcsot ezek a szavak adják…